Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALOGH GÁBOR (KDNP) jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CZOMA LÁSZLÓ, DR. (független)
460 szándékunkban kétségbe vonni a Kormány jóakaratát, jószándékát. Megértjük mi a Kormány és az előterjesztők nemes iparkodását, amellyel a kormányozhatóság megteremtésén kívánnak fáradozni. Ugyanakkor azonban nem érthetünk egyet a javaslatok egész sorával, amelyek – ha következetesen végiggondoljuk és végigvisszük őket – minduntalan abszurditáshoz v ezetnek. Elég talán ezzel kapcsolatban utalni a törvénytervezetnek a döntéshez szükséges szavazatiaránymeghatározásokra, amelyek egyébként a törvényjavaslat nagy részét teszik ki. A tervezet az eddigi két szavazati arány helyett négyet javasol, amivel nem csak kényelmessé teszi a Kormány helyzetét, az Országgyűlés manipulálását, hanem valósággal semmibe veszi a népképviseleti elvet. Ha jól értelmezzük például a törvényjavaslat 18. § (4) bekezdésére tett változatot, akkor a harmadik szavazás alapján ad absur dum akár egy szavazattal is többséggel választhat köztársasági elnököt a tisztelt Ház. A most érvényes módosításra javasolt Alkotmány gyakorlatilag már nem jó az új követelmények szempontjából. Annak ellenére, hogy agyonfoltoztukfoltozták az elmúlt évekbe n, nem elégítheti ki a kor követelményeit a most javasolt módosításokkal. Úgy véljük, hogy ezzel a "folt hátán folt" Alkotmánnyal nem lehet mit kezdenie a törvényalkotásnak. Éppen ezért a lehető legkisebb mértékűre kellene szorítani a változtatásokat, csak annyit és annyiban változtatni rajta, hogy addig is ellegyünk vele valahogy, amíg meg nem alkottuk az újat. Ha ugyanis a javasolt változtatásokat törvényerőre emelnénk, ezzel gyakorlatilag lehetővé tennénk a mindenkori kormánynak, hogy törvényesen nemhogy kisebbségi, hanem töredék szavazatokkal is kormányozhatna. Nem a végtelenségig kitágított parlamentáris elvtelenséggel, hanem más, az elveket nem csorbító megoldásokkal kellene próbálkozni, teszem azt azzal, hogy meghagynánk, változatlannak tekintenénk az eddigi két szavazati arány elvét és gyakorlatát, kiegészítve a harmadik javaslattal, de a négyre növelt szavazati arány bevezetése teljességgel kiszolgáltatott helyzetbe hozná a képviselőt, az Országgyűlést. Kérem, hogy ne fogadjuk el a jelenlévő képvisel ők kétharmadának döntési lehetőségét! Akkora kormányozhatósági szabadságot egyetlen felelős parlament sem adhat a kormánynak. Az Antallkormány demokráciatiszteletét, parlamentarizmus iránti elkötelezettségét egy pillanatra sem kívánjuk kétségbe vonni. A t örvénymódosítás azonban más kormánynak, más kormányoknak is jól jöhet majd alkalmasint. A szavazóinak elkötelezett Országgyűlés azzal is számolni kénytelen. Az ország kormányozhatóságát véleményünk szerint úgy is fenn lehet tartani, hogy tiszteletben tartj uk az egyszerű többség, az abszolút többség és az összes mandátum kétharmados többségének elvét, ami a komoly parlamentarizmus kritériuma, és elvetjük a javasolt, manipulációkra lehetőséget nyújtó, kiegészítő javaslatot. Egyébként még radikálisan csökkente ni kellene és lehetne azokat a törvényeket, amelyeket az országgyűlési képviselők kétharmadának igenlő szavazatával lehet csak megoldani. Ez növelné a Ház, a képviselők és a Kormány közös felelősségét, amire láthatóan nap mint nap múltával egyre több szüks ég lesz. Miután félreérthetetlenül az elnökválasztás körül csúcsosodik ki a javasolt módosítástömeg, valahogy éppen innen kellene elindulnunk. Kétségtelen, hogy a magyar demokrácia mai legitimitását történelmi tettekkel alapozta meg, és mi mindnyájan a vál asztóink akaratából ülünk itt, ezért tartozunk a népfelségnek azzal, hogy a Magyar Köztársaság első elnökét a nép választhassa meg szabad akaratából. Ezzel hűek leszünk a politikai egyeztető tárgyalások többségi megállapodásához is. Igaz ugyan, hogy ez a P arlament legitim, de vegyük tudomásul, hogy ebben az országban a leglegitimebb mégiscsak a nép! Kívánjuk még, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökét az Országgyűlés válassza, és az néki tartozzék felelősséggel. Az Országgyűlésnek adassék meg a joga, hogy ilyen helyzetben az eladósodás mértékét figyelembe véve, a költségvetés első kontrollját az Országgyűlés megbízásából a magyar jegybank elnökének kell elvégeznie. Más szavakkal: a Kormány gazdaságpolitikája és finanszírozhatósága feletti őrködés a Kormánytól fü ggetlen; a Parlamentnek alárendelt és az általa választott elnök végezze. Ez a gazdaságban az alkotmányos rend, az egyensúlyteremtés elengedhetetlen feltétele, amint azt a működő piacgazdaságok példája is jól mutatja. Ehhez pedig az
