Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - POZSGAY IMRE (MSZP)
453 hogy a Kormány – éppen a kormányozhatóságra törekedve – időnként nem terelie vissza a saját felelősségét a Parlamentre, és nem o tt akarjae elhelyezni azt a felelősséget, amelyről olyan szép szavakat hallottunk a hatalommegosztás és a hatalmi ágak egyensúlyának érveit hallgatva. Folytatom az alkotmánymódosítással kapcsolatos jelenségek körét. Vane olyan passzusa, cikkelye, normasz övege a jelenlegi hatályos Alkotmánynak, amelyik például az államszocializmusra utalva, akár a legcsekélyebb mértékben is a visszarendezés kockázatát hordozná magában? Mint maradványt – nem tagadom – ki kell kapcsolni egy jövendő Alkotmányból. Ilyenre ninc s szükség. A végbement fordulat és a rendszerbeli átalakulás nem indokolja, hogy kitartsunk ilyen kövületek mellett. A kövületek nem hatnak a jelenlegi Alkotmányban, nem érdemelnek figyelmet – ha szabad így kifejeznem magam – , de különösen nem annyit, hogy itt most egy generális alkotmánymódosítás egyik fő indokaként szerepeljen a mai vitában. Csak megjegyzem: Tölgyessy Péter talán más tárgyaló csoportokkal is találkozott a tavalyi politikai egyeztető tárgyalásokon, mert én magam elmondhatom, már akkor sem féltem különösebben Honeckertől és a Neues Deutschlandtól, hiszen éppen májusban NyugatBerlinben mondhattam el a falról, hogy embertelen és emberellenes, le kell omlania, pedig akkor még a Neues Deutschland is, Honecker is elég erős és hosszú kezű volt. N em ez volt az igazi megfontolás, hanem a belső hatalmi viszonyok és a struktúraátalakítás, amely ilyen maradványokat hordozott az Alkotmányban. A másik kérdés az eredeti állapot helyreállítása. Nem tudom, hogy ez megint generális, 51 cikkelyes alkotmánymód osítást igényele. Itt kapcsolom össze a kormányozhatóság kérdésével, az ún. kétharmados többség vagy minősített többség kérdésével az alkotmányerejű törvények meghozatalában. Ez okozza a demokrácia intézményei iránti bizalom kérdésében a kételyt. Valószín űleg ez a fő indoka az alkotmánymódosításnak. Ezt az idevágó cikkelyek megtárgyalásával is elintézhettük volna kölcsönös politikai alkuval, konszenzusra törekedve, nem pedig úgy, hogy csomagterv formájában találkozunk vele. Nem tagadjuk, a kétharmados több séggel hozandó jelenleg hatályos törvények köréből jó néhányat ki kell venni. A kormányozhatóság érdekében támogatjuk azokat, akik erre vonatkozóan kezdeményezéseket tettek. De nem lehet ebből a szövevényes és áttekinthetetlen alkotmánymódosítási tervezetb ől kiolvasni és nyomon követni, hogy milyen egyéb beszámíthatatlan és kiszámíthatatlan következmények származnak a mostani alkotmánymódosításból. Bár jóleső érzéssel hallgattam Torgyán József megjegyzését arról, hogy nagyon alkalmas képviselők és jó fellép ésű frakcióvezetők teszik a dolgukat, hogy a kormány az önkény útjára ne térhessen, dehát közös élményünk az elmúlt 40 esztendőben, hogy ez nagyon kevés ahhoz, hogy garanciális viszonyok legyenek a törvény betartására is. Itt intézményekről és az intézmény ek szilárdságáról van szó, bármily nagy bizalommal vagyok is azon képviselőtársaim készsége iránt, akik minden önkényt elhárítani akarnak. Ez kevés tehát az önkény ellen, ahhoz viszont nincs kellő áttekintési lehetőségünk, hogy nem lehete ebben a felülete sen és átgondolatlanul előterjesztett alkotmánymódosításban elhelyezni a demokráciát korlátozó kezdeményezéseket is. (Taps a bal oldalon.) Ez a következő, amit szerettem volna megjegyezni. És végül a kormányozhatóság mint közjó, mint követelmény dolgáról é s egyéb alkotmánymódosítási kezdeményezésekről. Úgy hiszem, a kormányozhatóság mint követelmény közös nemzeti érdek. De egy kormány dolgát törvényhozói úton és intézményesen úgy könnyíteni, hogy bizonyos értelemben a felelősség is elhárítható legyen, nem l ehet célja egy demokratikus parlamentnek és törvényhozásnak. És ezen belül a hatalmi ágak megosztása és egyensúlya szempontjából nem tartjuk célszerűnek a jogvisszavétel útját járni. Igenis lehetnek ügyek – e konkrét ügyekből nem kívánok felsorolást adni – , de igenis lehetnek ügyek, amelyekben a népnek közvetlen módon kell gyakorolnia szuverenitását, és ez még nem gyengíti el sem a kormány hatalmát, sem a Parlament ellenőrző szerepét a végrehajtó hatalom fölött, és a hatalmi ágak megosztását.
