Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
450 kiépítését már meg is kezdtük, hiszen a miniszterek kinevezésére vonatkozó szabály ebbe a körbe tartozik, tehát tulajdonképpen már az új Parlament ennek a parlamentáris rendszernek a kiépítésébe fogott bele. A parlamentáris rendszerbe pedig semmiképpen ne m illeszthető be az, hogy a köztársasági elnököt a nép közvetlenül válassza ugye, végül is el kell dönteni, hogy az országnak ki a vezetője: a miniszterelnök avagy a köztársasági elnök? Két vezetője nem lehet semmiképpen! Ha ez a tisztelt Ház egyszer már ú gy döntött, hogy a felelős miniszterelnöki rendszert támogatja, akkor nyilvánvaló, hogy módosítani kell az Alkotmányt, mert a közvetlenül választott elnök esetében ez az alkotmányos elv olyan töréseket szenvedne, ami gyakorlatilag az országot tenné kormány ozhatatlanná, hatalmi összeütközéseket jelentene. Ezért tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy noha történelmileg megvannak azok az időszakok, amikor szükség lehet közvetlenül választott elnökre, de jelenleg nem ilyen időt élünk. Most ha az or szágot belevinnénk egy köztársasági elnöki választásba az épphogy lebonyolódott parlamenti választások után, olyan felesleges terheket rónánk a lakosságra és az államháztartásra is, amelyeket mindenféleképpen el kell kerülni, de legyen szabad elmondanom, h ogy a közvetlen környezetünkből – ugye Ausztriában – ismert az, hogy parlamentáris rendszer van, mégis a nép választja közvetlenül az elnököt, s kíváncsi voltam, hogy ennek a különleges megoldásnak mi lehet az oka. Próbáltam osztrák alkotmányjogászoktól, o sztrák politikusoktól érdeklődni; általában azt a mosolygós választ kaptam, hogy "Valóban így döntöttünk, de legközelebb nem így fogunk dönteni!". Tehát Ausztriában is felül fogják vizsgálni ezt a rendszert, és a tiszta parlamentáris rendszerhez fognak vis szatérni. Tehát még egy olyan érv sem helytálló, hogy "íme, itt, a mi közvetlen környezetünkben, Ausztriában van egy ilyen megoldás". Ezért tehát a Kisgazdapárt álláspontja szerint ezeket az érveket figyelembe véve, továbbá azért is – valóban tökéletesen i gaza van Tölgyessy Péternek – , mert ha közvetlenül a nép választaná a köztársasági elnököt, az olyan többletjogosítványokat adna a köztársasági elnöknek, ami most semmiképpen nem kívánatos a parlamentális rendszerben. Ezért tehát mi indítványozzuk, hogy a tisztelt Ház az idevonatkozó alkotmánymódosítási előterjesztést változtatás nélkül fogadja el. Na, most rátérvén a kétharmados szabályra, lényegében ugyanennek a kérdésnek egy másik oldaláról van szó. A parlamentáris demokráciába illeszkedő fogalom a felel ős miniszterelnök fogalma. A felelős miniszterelnök és az általa vezetett kormány működőképességéhez tartozó alapkérdés az, hogy a Parlamentben milyen arány szükséges ahhoz, hogy a kormányozhatóság megmaradjon. Namost kérem, én nagyon jól tudom, hogy amiót a alkotmányozás van a földön, ez mindig vitatott probléma volt, jelenleg is vitatott probléma, és a jövőben is vitatott probléma lesz. Alapvetően két dolgot kell itt mérlegelni. Az egyik az, hogy a parlamentáris demokráciában a legfőbb hatalmat a Parlament nek kell adni, a Parlament számára kell biztosítani. A másik elv a kormányozhatóság körébe tartozó kérdéskör. Ebben a kérdéskörben pedig abból kell kiindulni, hogy tulajdonképpen hiába kap kevesebb jogosítványt a Kormány, mint a Parlament, gyakorlatilag mé gis, miután a Kormány rendelkezésére áll a szakértői gárda, a minisztériumok, a végeláthatatlan hivatali apparátus, ennek következtében óhatatlanul a Kormány bizonyos vonatkozásban a Parlament fölé is nőhet. Namost, ugye, ezért képezi gondos mérlegelés tár gyát az, hogy vajon milyen arány mellett lehessen bizonyos jogszabályokat meghozni. Nem vitatom, a Kormány túlnövésének a lehetősége az mindig egy reális veszély, olyankor, amikor nincs egy olyan Parlament, amelyik gátját tudná venni ennek a kormányzati nö vekedésnek. De elnézést kérek, nem akarom valamennyi frakciónak minden kiváló tagját felsorolni, olyan Parlamentben, ahol ilyen frakciók vannak, és ilyen frakcióvezetők (derültség) és ilyen vitakészség,
