Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - OLÁH SÁNDOR (FKgP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - OLÁH SÁNDOR (FKgP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
443 egyszerű többséggel elfogadandó határozatokat kivéve, mindenhol megjelölt ük azt, hogy milyen szavazati arány szükséges a többséghez, igaz, hogy lényegesen meghosszabbította az Önök előtt fekvő szöveget, ugyanakkor, és mi ezt tartottuk fontosabbnak, tiszta helyzetet teremt, nem lesznek értelmezési problémák, mindig lehet tudni, hogy milyen döntéshez milyen szavazati arány szükséges. A negyedik és az ötödik rész talán a legproblematikusabb. Ezek összefüggenek egymással és a május 9én elfogadott alkotmánymódosítással. Ezek a módosítások a köztársasági elnök és a Kormány megválaszt ásának módjára, a Kormány megbízatásának megszűnésére és a köztársasági elnök, a Kormány és a Parlament egymáshoz való viszonyára vonatkoznak. A fenti kérdéseket a különböző köztársaságok Alkotmányai különbözőképpen oldják meg, de sohasem úgy, hogy az egyi k megoldásnál ne legyenek tekintettel a többire. Hadd kezdjem a köztársaságielnökválasztással. A köztársasági elnök választása különböző országokban különbözőképpen történik. A köztársasági elnököt a nép választja például Franciaországban, Portugáliában, Ausztriában. Az elnöknek mindhárom országban lényegesen erősebb jogosítványai vannak a Parlamenttel és a Kormánnyal szemben, mint a mi javaslatunkban. Ez így van még Ausztriában is. Az osztrák Alkotmány 29. szakasza szerint a szövetségi elnök feloszlathatj a a Nemzeti Tanácsot, és a korlátozás csak annyi, hogy ugyanazon okból legfeljebb egyszer. A szövetségi elnök nevezi ki a kancellárt és – annak javaslatára – a Kormány többi tagját, mondja az osztrák Alkotmány 70. szakasza, és alkotmányjogilag ehhez a Parl amentnek semmi köze nincs – és előzetes javaslat nélkül felmentheti megbízatása alól a kancellárt vagy az egész Kormányt. A másik oldalról, vagyis a Parlament oldaláról, igaz viszont, hogy könnyen megvonhatja a bizalmat a Kormánytól vagy egyes tagjaitól, d e az új kormányfő kinevezése megint csak a köztársasági elnök joga. Az európai országok egy másik részében a köztársasági elnököt a Parlament választja, mint a mi javaslatunkban. Ezek az országok kétfelé oszthatók abból a szempontból, hogy a Parlamentnek m ilyen jogai vannak a miniszterelnök megválasztásában. A minisztereket mindenhol a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnök javaslatára. A miniszterelnököt ezen országok többségében nem a Parlament választja, hanem a köztársasági elnök nevezi ki. A Par lament legfeljebb a bizalmatlanságát fejezheti ki a már megalakult Kormánnyal szemben, és van ahol még a bizalmatlansági indítvány megtételét is megnehezítik. Így például Görögországban, ahol a bizalmatlansági indítvány elutasítása után 6 hónapig nem lehet újabbat benyújtani, kivéve, ha a képviselők abszolút többsége írja alá az indítványt. Azokban az országokban, ahol a Parlament döntésétől függ, mint ahogy mi is szeretnénk, hogy ki legyen a miniszterelnök – lásd NSZK, ahol a kancellárt a szövetségi elnök javaslatára a Parlament választja és a szövetségi elnök nevezi ki; illetve Spanyolországban, ahol a király csak akkor nevezheti ki az általa kijelölt miniszterelnököt, ha már a Parlament bizalmat szavazott neki – , ezekben az országokban erősebb a Parlament . Nevezetesen, ha a Parlamentnek nincs bizalma a közreműködésével kinevezett, de mégis a szövetségi elnök, illetve a király által kijelölt miniszterelnökben és a miniszterelnök által kiválasztott kormányban, akkor a bizalmatlansági indítvány benyújtásával egy időben – saját döntése szerint – azt is kijelöli, hogy ki legyen az új miniszterelnök. Ez az intézmény a konstruktív bizalmatlansági indítvány. Természetszerűleg ezzel a konstrukcióval – vagyis azzal, hogy a Parlament választja a köztársasági elnököt; a Parlament dönti el azt, hogy ki legyen a miniszterelnök – az is együtt jár, hogy ezt az erős Parlamentet nem lehet olyan egyszerűen feloszlatni, vagyis a nem ezt a megoldást választó országokéhoz képest korlátozott a Parlament feloszlatásának lehetősége. Gyenge köztársasági elnök, viszonylag erős Kormány és erős Parlament. Ez a mi konstrukciónk lényege. Tudjuk, hogy más megoldást is lehetett volna választani. Lehet, hogy a megalkotandó új
