Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 31. csütörtök, az Országgyűlés 9. ülésnapja - A szövetkezeti tulajdonban lévő termőföld tulajdon-átruházásának átmeneti tilalmáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
389 léteznek olyan szövetkezetek, ahol a vezetők képe sek olyan szavazógépet működtetni, hogy annak ellenére, hogy januárban már foglalkozott a Parlament és nagyon megnehezítette az ingatlanelsajátítást, bevezette ezt a kétharmados szabályt, ennek ellenére előfordulhat, hogy ezek a vezetőségek szűkebb csopor térdeknek alárendelve hozzák a döntéseiket. Tehát mondom, ilyen veszély van, de azért fontos látni azt a különbséget is, hogy szemben az állami vagyonnal, itt azért általában van tulajdonos, és ennek a tulajdonosnak a jogai, ennek a tulajdonosnak a menedzs er fölötti ellenőrzési jogai igen erősek, törvényben idén januárban nagyon erősen meg lettek erősítve. Természetesen azt is tudjuk, hogy minden blokkolásnak, amelyik meg akarja akadályozni a visszaéléseket, nemcsak az a hatása lesz, hogy akkor megszűnnek a visszaélések, hanem az a hatása is lesz, hogy megszünteti azokat a gazdasági akciókat is, amelyek szükségesek. Ezért már elvileg sem tudunk elfogadni egy olyan törvényjavaslatot, amely kifejezetten a tiltás álláspontjára helyezkedik, és nem ad alternatívá t arra, hogy hogyan lehet mégis fontos üzleti akciókat megtenni. Itt azonban az általános aggályokon kívül, amiért nem tudjuk elfogadni az egyértelműen tiltó szabályokat, speciális aggályok is kerülnek bele. Mégpedig az, hogy ennek a törvényjavaslatnak az 1. § második felében világosan kifejeződik, hogy nemcsak a vagyonnal való esetleges visszaélés miatti aggály vezeti, hanem az is vezeti, hogy nem ismeri el a szövetkezetet legitim vagyonkezelőnek a mai helyzetben. Ezért nem csupán a földvagyont, hanem a fö ldvagyon használata során fölhalmozott vagyonnal való rendelkezési jogát is korlátozni akarja, mint ahogy a passzus második fele is mondja. Ebbe a második felébe az 1. paragrafusnak már csak azért sem mehetünk bele, mert akkor annak az intézménynek vonnánk kétségbe a jogosságát, amelyik intézménynek a fennállására egyébként a kisgazdák is támaszkodnak, és amely intézmény fennállását a továbbiakban akarják a kisgazdák is, és amelyiken kívüli vagyonkezelő szervezettel egyszerűen technikailag ma még nem rendel kezünk. Én azt gondolom, hogy maga a törvény tárgyalása már önmagában, egyáltalán, hogy tárgyba került, hogy szóba került, egy óriási veszélyt idézett fel, de mivel ezt visszacsinálni nem tudjuk, mert idekerült, kénytelenek vagyunk foglalkozni vele. De még mielőtt a részletes foglalkozásba kezdenék, a tárgyalásból fakadó veszélyekről is szeretnék beszélni, már csak azért is, hogy a Kormányt figyelmeztessük a szükséges akciókra. Ugyanis minden olyan javaslat, különösen ha azzal van indokolva, hogy a szövetke zetek illegitimek a maguk helyzetében és a vezetőség illegitim, azt a veszélyt hordja magában, hogy végképp elveszítik maguk elől a jövőképet azok a mezőgazdasági szervezetek, amelyek ma a termelőeszközök zömével rendelkeznek. Már hónapok óta szünetel a me zőgazdaságban a beruházás és nem azért, mert a mezőgazdaság rosszabb pénzügyi helyzetben lenne, mint más ágazat, inkább még jobban van, igaz hogy 40 százalék pénzhiányos, de a másik 60 százalék nem, saját múltjánál jobb helyzetben van pénzügyileg ma a mező gazdaság általában - hanem egyszerűen azért szünetel, mert teljesen elveszett előlük a jövőkép, beruházni jövőkép nélkül nem lehet. Ehhez még hozzájön a hitelképesség megrendülése is, ami nem csupán abból fakad, ami általá ban van ma, hogy a sorbanállások és a pénzhiányok miatt nehéz hitelhez jutni, hanem azért, mert egy szervezet, amely jövőjében bizonytalan, amely tulajdonában ilyen mértékig bizonytalan, az nyilván hosszú távú hitelre alkalmatlan intézmény minden normális bank szemében. Minden olyan modor, amely úgy beszél a mezőgazdasági szövetkezetekről, mint eltörlendő intézményről, mint amit ki kell kerülni, mert egy történelmi tévedés, és ezt hangsúlyozza, ezt a jövőképet teszi egyre elmosottabbá és körülbelül oda veze t, hogy beruházások nemcsak az elmúlt három hónapban nem voltak, hanem a következő esztendőben sem lesznek és 1015 évig fogja inni a levét a mezőgazdaság annak, ha a beruházások leállnak benne.
