Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 31. csütörtök, az Országgyűlés 9. ülésnapja - Az ülésnap tárgysorozatának ismertetése - A földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról, illetve kiegészítéséről szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HÖRCSIK RICHÁRD, DR. (MDF)
370 A módosító javaslatokról szeretném mondani: Török Ferenc módosító javaslatában "ellenérték nélküli" szerepel, ugyanakkor az emberi jog i, kisebbségi és vallásügyi bizottsági javaslatából ez a mondat már hiányzik azzal az indoklással, hogy sok szempontból ellenőrizhetetlen volt az egyházi tulajdonoknak az elvétele. Török Ferenc módosító javaslatából egyértelműen az derül ki, hogy ez az áll amosításra vonatkozik, ugyanis az "ellenérték nélkül" kihagyása azt is jelenti, hogy az elmúlt negyven évben több egyház valóban kénytelen volt ilyen vagy olyan okok miatt - ez most másodlagos - eladni az épületeit. Mit fogunk csinálni azokkal az épületekk el, amelyek 1946. január elsején még az egyházak tulajdonában voltak, de közben eladták, és azóta ott valamiféle más objektumok léteznek. Az "ellenérték" nélküli dolognak mindenféleképpen benne kell szerepelnie a törvényjavaslatban. Harmadik, amit mondani szeretnék: valóban az lenne célszerű, ha a földtörvényt és az egyházakra vonatkozó törvényt külön kezelnénk, alaposan előkészítve, hogy valóban mind a társadalom, mind az egyházak részére ez megnyugtató legyen és az egyházak megtalálhassák feladatukat a vi lágban. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Laborczi Géza hozzászólását. hozzászólásra következik Hörcsik Richárd. Felszólaló: Dr. Hörcsik Richárd (MDF) HÖRCSIK RICHÁRD, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, ki sebbségi és vallásügyi bizottság 61es számú módosító javaslatához szeretnék nagyon röviden hozzászólni. Meggyőződésem, hogy a módosító javaslat - vagy akár az eredeti, a 40es számú törvényjavaslat, amit két nappal ezelőtt tett a bizottság - első lépése e nnek a törvénynek, vagyis nyugodtabb körülményeket teremt, nagyobb biztonságot ad az egyházaknak és a felekezeteknek a jövőbeni működésükhöz, ha valóban - ismétlem - az elengedhetetlenül szükséges ingatlant kapják vissza. Véleményem szerint itt nem a 10 ez er holdas nagybirtokról van szó, hanem például a falvakban a lelkészi, tanítói, harangozói stb. államosított, úgynevezett "javadalmi földekről" vagy volt felekezeti, sok helyen már üresen álló iskolaépületről, amelyek 1948 előtt igenis fontos részét alkott ák az eklézsiák megélhetésének és zavartalan működésének. Szeretném megnyugtatni a tisztelt Házat, a közvéleményt, hogy az egyházak nem nyerészkedés céljából ké rik vissza a volt tulajdonukat, azokat az ingatlanokat, amelyeket művelni vagy műveltetni akarnak vagy éppen üzemelni tudnak. Mindezt azért teszik, hogy működésükhöz előteremtsék azokat az anyagi - elemi fontosságú - feltételeket, amelyek 1948 után nagyon sok vidéki faluban csak igen szerényen voltak meg. Akik vidéken élnek, tudják - Baranyában, Abaújban , hogy az egyre fogyó falvakban a kis eklézsiák anyagi állapota hihetetlenül leromlott az elmúlt 40 év során. 40 év alatt megtörtént a falvak exodusának s zomorú kora. A falvakból kivonult az orvos, a tanács, az iskola, de ottmaradt a templom, az eklézsia. Az eklézsiák, ha szerényen is, de tovább őrizték nemcsak egyegy felekezet, hanem a falu népének az identitását. Hiszem, hogy a falvak újrafelemelkedéséhe z szorosan hozzátartozik az eklézsiák anyagi lehetőségeinek a megteremtése. Hadd hozzak fel egy másik példát: sorra megnyílnak a felekezeti tanintézetek, így például a sárospataki Református Kollégium szeptember elsején. Ez az iskola az államosítás előtt j ól működő, önfenntartó gazdasággal bírt. Mi ezt a hagyományt tovább szeretnénk folytatni azért, hogy ösztöndíjakat és jobb lehetőséget teremtsünk a gimnazistáknak. Végül is, akár a kormányprogramot nézem, akár a pártok programjait, akár az utca emberét hal lgatom, abban mindenféleképpen konszenzus van, hogy az országban nemcsak gazdasági, hanem talán mélyebb erkölcsi válság van. Azt hiszem, abban is egyet értünk, hogy a társadalom az egyházak, felekezetek segítségét kéri, hogy kilábaljunk ebből a válságból. Ahhoz, hogy ez a segítség
