Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 30. szerda, az Országgyűlés 8. ülésnapja - A földről szóló 1987. évi 1. törvény módosításáról, illetve kiegészítéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása. - ELNÖK (Szabad György): - PINTÉR ISTVÁN (FKgP)
328 A bizottság elnöke azt közölte indoklásában, amiért nem támogatja a bizottság a javaslatomat, hogy végül is egyrészt nem politikai cél az ingatlanvagyon átmentésének visszamenőleges ellenőrzése, másrészt pedig a belügyminiszternek úgyis feladata az, hogy végül is ilyen ellenőrzést gyakoroljon, hogy ezeket a szerződéseket esetleg megnézze abból a szempontból, hogy vane polgári jogi vagy büntetőjogi visszaélés. Ilyen a lapon a törvénytervezet létjogosultságát is megkérdőjelezem, mert ha ez a jövőre nézve és a folyamatban lévő ügyekre vonatkozik, akkor ez egy következetlen törvény. Kérdezem: pusztán azon az alapon, mert valaki egy hónapon belül a visszaélésszerű vagyonátm entést megcsinálta, miért élvezhet előnyt ahhoz képest, aki most akarja azt megtenni? Miért nevethet az a markába a társadalom kárára? Ha a Belügyminisztérium, esetleg az ügyészség és a bíróság feladata az, amit a bizottság elnöke mondott, akkor miért kell a törvényjavaslatban megjelölt bizottságokat felállítani? Miért kell az ellenőrzés? Azoknak, akik ezt az állami vagyont el akarják idegeníteni, egyébként is tudniuk kell, hogy a törvénnyel nem élhetnek vissza – ennek tudatában mégis megteszik. Megítélésem szerint igenis jelentősége van annak, hogy külön intézményesíteni kell ezt az ellenőrzést, ezt a szűrőt. Kétségtelen, hogy egy demokratikusan megválasztott Parlament nem engedheti meg magának azt az allűrt, hogy visszamenő jogi hatállyal ruházzon fel egy törvényt. Igénybe lehet azonban egy mankót venni, ez a belügyminiszternek a felhatalmazása, amellyel bizonyos értelemben mégiscsak reperálni lehet azokat az elkövetett visszaéléseket, amelyek eddig már sajnos megtörténtek. Itt hívom fel a tisztelt képvisel őtársaim szíves figyelmét arra, hogy Dornbach képviselőtársam előadása szerint – bár csak tűzoltómunkát végzünk ezzel a törvényjavaslattal is – már úgyis az esetek nagy részét nem tudjuk tetten érni, mert azok már megtörténtek. Ha így van, azt hiszem, még inkább létjogosultsága van ennek a módosító javaslatomnak. Akkor nagyrészt ott kell keresni a gondot, ahol – a szerződés vonatkozásában – végül is befejezésről beszélhetünk. Azért fordulok Önökhöz, mert jó lelkiismerettel nem tehetek mást, ha a legjobb tud ásom, erőm és lelkiismeretem szerint kívánom szolgálni a választópolgáraimat és az ország érdekeit. A döntés előtt Babits Mihály Jónás könyvében írtakra hívnám fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy "Vétkesek közt cinkos, aki néma". Én nem akarok néma mar adni, nem akarok cinkosuk lenni a vagyonátmentőknek. Tisztelettel kérem Önöket, Önök se legyenek azok, inkább a bírái legyenek ezeknek az embereknek, ha szükséges! (Általános taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Szabó János felszólalását, és megadom a szót Pintér István képviselőtársunknak. Felszólaló: Pintér István (FKgP) PINTÉR ISTVÁN (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Azt hiszem, hogy ebben a teremben ma én vagyok a legszomorúbb. Mindannyian láttuk, hogy a múlt hét végén a sajtó, rádió ú gy nyilatkozott, hogy ma a földtörvényt tárgyalja a Parlament. A hét végére és a jövő hét elejére ezért a választóim gyűléseket hívtak össze. Ezen a gyűlésen tájékoztatnom kellene választóimat, hogy mi is van a földtörvénnyel. Kérdezem: mit fogok tudni nek ik mondani? Nagyon kellemetlen, hogy elhangzanak nyilatkozatok, a Kisgazdapárt javaslatát, földtörvényét agyrémnek nevezik – ezen elcsodálkozik a falu lakossága. Szeretném, aki így gondolkodik, eljönne velem egy falugyűlésre, ahol 300400 még mindig vérző sebbel ülő parasztember van, és ott kell így megmondani. Emberek! Én nem merem megmondani. Felmérve, hogy mi elé nézünk. Azt akartuk ma tárgyalni, hogy a földeladásokat szüntessük meg. Igen – jogos! Felhívom a tisztelt figyelmét az Országgyűlésnek, ha ezt a törvényt így, egy az egyben elfogadjuk, a földek eladása továbbra is folytatódik, mégpedig úgy, hogy 50 éves tartós használatba adják. Mi az 50 éves tartós használat? Nem ugyanaz, mint az eladás?
