Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 30. szerda, az Országgyűlés 8. ülésnapja - A földről szóló 1987. évi 1. törvény módosításáról, illetve kiegészítéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása. - ELNÖK (Szabad György): - LUKÁCS TAMÁS, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke:
324 Ilyen ingatlan adásvételről tudok Zsámbékon, ahol egy apácakolostort adtak el, de úgy látszik, hogy a jó Isten humorérzékkel is megáldott némely tanácsot, mert a piaristáktól valamiko r kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett ingatlant a piaristáknak felajánlották 50 millió forintért. Hasonló panaszok érkeztek más egyházak részéről is. Tudjuk, hogy a református egyház ingatlanait is több helyen sorozatban eladták. Meg szeretném nyugt atni azokat, akik úgy gondolják, hogy ez privatizációs törvény, hogy ez nem az. Ez egy privatizációs törvény biztosítéka. A nyugodt törvényalkotásnak csak akkor van meg a feltétele, ha tudjuk, hogy az elidegenítési alapot nem vonják el. Ne feledjük, hogy a z önkormányzatokba nemcsak személyek, hanem a vagyonok is menekülnek előre. Ezért kívántam – és a tisztelt Parlament megszavazta – , hogy sürgősséggel tárgyaljuk. A Dornbach kolléga által előterjesztettekhez képest a változtatást azért fogadjuk el, mert ha 1946. január 1je után csak az "egyházak" szövegrész van a javaslatban, akkor kimaradnak azok a vallásfelekezetek, vallásos közösségek, illetőleg azoknak a szervezetei, amelyektől úgyszintén elvették ingatlanukat. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon a val lásüldözés a 7033/1946. számú miniszteri rendelettel kezdődött, amikor az akkori belügyminiszter felügyelete alá helyezték az egyházi egyesületeket a sohasem volt KALOTügy kapcsán. Ezért indokolt, hogy ezeknek a szervezeteknek az ingatlanai is véglegesen rendeződjenek. Nem értek egyet Demszky Gábor előterjesztésével abban a vonatkozásban, hogy az elidegenítési tilalom egy ördögtől megszállt dolog lenne. Hozzáteszem, hogy a törvényalkotásnál arra is ügyelnünk kell, hogy tiszta, érthető jogi eszközökkel prób áljunk operálni. Az elidegenítési és terhelési tilalom olyan telekkönyvi jog, amely 1878 óta megvan, a magyar jogrendben meggyökeresedett, az 1972. évi 31. számú tvr. fenntartotta. Ez azt jelenti, hogy János bácsi Zsámbékon is tudja, hogy mi az az elidegen ítési és terhelési tilalom. Olyan megoldás, amely olyan megoldásfélével operál, amely hasonló jogosítványt ad az elidegenítési és terhelési tilalomhoz, majdnem ugyanaz a megoldás, de nem biztos, hogy kielégítő. Úgy érezzük azonban – kompromisszumkészségünk et is megmutatva – , hogy ebben a törvényszerkezetben, amely a földtörvénynél a bizottságok felállítását szorgalmazta, megfelelő biztosítékot ezzel is lehet adni, de fenntartom azt az álláspontomat, hogy a jövőben figyelnünk kell arra, hogy ha van egy jogin tézmény, az elidegenítési és terhelési tilalom, akkor nekünk tiszta jogeszközökkel kell törvényt alkotnunk. Az elidegenítési és terhelési tilalom természetrajzához az is hozzátartozik, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom deklaratív jellegű jog, tehá t magával a jogszabállyal létrejön. Az más kérdés, hogy a jogosult, ha kívánja, bejegyeztetheti, de nem a bejegyzéshez kötött, így azt jelenti, hogy a legerősebb teljes tilalom az egyházi ingatlanok vonatkozásában. Ezzel lehetett volna a védelmet megadni, de úgy tűnik, hogy a jelen rendszerbe ez a megoldás illeszthető be, ezért a bizottság elfogadta ezt a megoldást. Végül az előterjesztett módosító javaslatnak a harmadik, lényegtelennek minősített eleme – álláspontunk szerint lényeges eleme – nem az ingatla nok egészére, hanem a mezőgazdasági és a gazdasági jellegű ingatlanok kivételével kívánja ezt az elidegenítési és terhelési tilalmat. Az egyházaknak soha nem állt szándékában, hogy gazdagodjanak. Nem a tízezer holdakra gondoltak, de lehetőséget sem akarnak adni ellenfeleiknek arra, hogy ők erre gondoljanak. Ezért indokolt nem az ingatlanok teljes körére, hanem csak arra a részére rendelni el az elidegenítési és terhelési tilalmat – illetve azt a megoldást választani, hogy csak bizottsági úton adhatók el az egyházak jóváhagyásával – , amelyben ezeknek a társadalmilag nemkívánatos esetleges támadásoknak nem adunk alapot. Én úgy gondolom, hogy a bizottság álláspontja ezzel egyezően az, hogy azért szükséges és kell, hogy az előbbi példák ne ismétlődhessenek meg. Ez egy biztosítási intézkedés, beleillesztve egy nagyobb törvénytervezetbe, amellyel remélem, hogy a volt egyházi ingatlanok már a mai napon védve lesznek megfelelő módon annak érdekében, hogy az egyházi privatizáció kérdéséről a
