Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Független) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP)
244 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Következik Vargáné Piros Ildikó képviselő, a Fü ggetlen csoportból. Felszólaló: Vargáné Piros Ildikó (Független) VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! Rövid felszólalásomban a kormányprogram gazdasági részére, mindenekelőtt az agrártermelést alapvetően befolyásoló program okra szeretnék kitérni. Örömmel tölt el, mint az Agrárszövetség képviselőjét, hogy elkészült az a kormányprogram, amelyet kezünkben tartunk. Ennek számos pontja mértéktartásával és kiegyensúlyozottságával biztató kormányzati hozzáállást jelez. Azonban az e llenpárt többségével együtt úgy vélem, hogy e program jelentős része a kívánalmak szintjén fogalmazódik meg. Megvalósulásának módszerbeli, konkrét feltételei bizonytalanok. Úgy látom, hogy a leendő kormánynak számolnia kell azzal, hogy cselekvései egy stru kturált, sokszor ellentéteket, sőt antagonisztikus ellentéteket is zárványként magában foglaló magyar társadalom viszonyai között kell hogy érvényesüljenek. Ezekkel a belső önellentmondásokkal a program nem számol igazán. Egy lényegi kérdést szeretnék külö n kiemelni, és ráirányítani a figyelmet. Az Agrárszövetség mint politikai érdekképviselet a föld magántulajdonának a koncepcióján áll, azonban a mezőgazdasági termelés belpolitikai stabilitást nyújtó biztonságával szembenállónak tartja a földtulajdonviszo nyok rendezéséhez alapul venni szándékozó 1947es állapotokat. Mi a magántulajdonon alapuló szövetkezés szabadságát és lehetőségét akarjuk. Mire gondolok itt? Arra, hogy mindkét irányban azonos esélye legyen a mezőgazdasági vállalkozóknak, mind a szövetkez etekbe tömörült gazdáknak, mind pedig a magángazdasági üzemformában vállalkozó tulajdonosoknak. Éppen ezért nem érthetünk egyet azzal, hogy a Kisgazdapárt koncepciója a szövetkezeti üzemnagyságot piacidegen voluntarizmussal határozza meg. Az agrárkoncepció t és a földtörvény tervezetét azért kellene mielőbb kialakítani és a bizottságok közvetítésével a parlamenti plénum elé terjeszteni, mert mint gyakorló szövetkezeti elnök tanúsíthatom: vidéken rendkívül nagy a bizonytalanság a mezőgazdasági termelés jövőbe ni sorsát illetően. Csökken a termelési kedv, ami súlyosan kihathat az őszi, a jövő évi élelmiszer termelését meghatározó munkálatokra. Hadd éljek én is egy történelmi érvvel! A parasztság csak akkor termel, ha tudja, hogy kié lesz végül a termése, a kalás z. Ez a kérdés tehát nem egyszerűen szakmai, hanem belső nyugalmunkat alapvetően érintő hatalompolitikai feltétel. Ajánlom a tisztelt Kormány figyelmébe. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Következik Prepeliczay István képviselő, Független Kisgazdapá rt. Felszólaló: Prepeliczai István (FKgP) PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Fiatal barátom, Orbán Viktor képviselő úr helyesen állapította meg, hogy itt nem kormányprogramról, hanem irányelvekről van szó. Tulajdonképpen nem is lehet e ttől a kormányprogramtól elvárni, hogy olyan legyen, mint ahogy azt elvárnók tőle. Annak idején az abszurd háromoldalú kerekasztaltárgyalásokon – vagyunk itt néhányan, akik ezeken részt vettünk – amikor felmerült, hogy gazdasági kérdésekről tárgyaljunk, p ontosan Szabad György képviselőtársam volt az, aki igen jól megindokolta, hogy mi lenne szükséges ahhoz, hogy tárgyalni tudjunk. Én egy kicsit azt érzem ebben az irányelvben, hogy Antall úréknak nem állt rendelkezésükre minden adat ahhoz, hogy tényleg egy adatszerű kormányprogramot tudjanak összeállítani. Ez önmagában azt jelenti, hogy itt nyilván irányelvekről van szó. Ezek az irányelvek nagyjából körvonalazzák azt, hogy ez a kormánykoalíció mit akar. Fordíthatnók azonban egy kicsit máské pp is ezt a kérdést. Ha minden egyes részletkérdésre részletes programot akarna benyújtani az MDF, ebben az országban, ahol tulajdonképpen alig van olyan terület, ahol ne lenne gyökeres változtatásokra szükség – belügy, oktatásügy, egészségügy,
