Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - VITÁNYI IVÁN (MSZP)
208 Kiemelnék két olyan konkrétumot az anyagból, amely ugyan igényl i a program lényegi olvasni tudását, de önmagukban több konkrétumot tartalmaznak, mint az eddigi programok általában, ahol milliárdok hangzottak el tartalom nélkül, s később nem is láttuk annak megvalósulását. Csak utalnék a magánvállalkozásoknak, többször deklarált 2 milliárd, 4 milliárd és más összegekre. Rendkívül pozitív volt számomra a kormányprogramon belül az a filozófiai váltás, amely szerint minden korábbi kormányzati deklarációval szemben a magyar gazdasági kilábolásnak feltétele, hogy a leépülő g azdaság filozófiájáról a gazdasági növekedés gazdaságfilozófiájára váltsunk. (Sürgető taps.) További pozitív elemnek tartom, hogy a gazdasági élénkítés mellett hangsúlyozott, egyébként általában ellentétes antiinflációs politika kibontásánál nem a monetári s eszközöket sorolja fel, hanem azok káros gazdasági folyamatai ellen indít harcot (Zaj, az elnök csenget.) , amelyek indokolatlanul gerjesztik ma azt az inflációt, sőt annak döntő hányadát adták. Úgy kezdtem, hogy a záró mondatom is állítás lesz. (Sürgető taps.) Az elmondottak ellenére nyugodtan támogatom ezt a kormányprogramot, mert az első sikeres kormánynak az általam felvetett és hiányolt gondolatokat úgyis meg kell hirdetnie és megvalósítania! Én abban bízom, hogy ez lesz az a bizonyos kormányprogram . Nem kívánok részt venni abban a parlamenti játékban, amelyik tapssal vagy más módon nem figyel oda az érdemi részekre. Ezt önöknek kell eldöntenie. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Palotás János képviselőtársam felszólalását. A következő felszólaló Vitányi Iván képviselőtársunk, a Magyar Szocialista Párt részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Vitányi Iván (MSZP) VITÁNYI IVÁN (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! A program, vagy hogy én is képviselőtársam kifejezését használjam, az irányelvek művelődési részéh ez kívánok hozzászólni. A kultúra helyzete különbözik a politikáétól. A politikában szükségképpen van kormánypárt és ellenzék. A kultúrában másképpen tagolódunk. Egyrészt valamennyien ellenzék vagyunk, ellenzék a műveletlenséggel, a tájékozatlansággal, az autarktikus gondolkodással, a maradisággal szemben, másrészt pedig valamennyiünknek törekedni kell minden kulturális erő összefogására egy valódi, nem politikai értelemben vett kulturáliseszmei nagykoalíció kialakítására. Az irányelvek kulturális része ez t nagyon jól tükrözi. Ezért első szavam az elismerésé. Már az is méltánylandó, sőt történelmi, hogy emberemlékezet óta ez az első kormánydokumentum, amely nemcsak a "futottak még" sorában foglalkozik a kultúrával, hanem központi helyen . Adja meg az én Ist enem, hogy ez az új kormányzati magatartás kezdete legyen! (Taps.) Egyet kell érteni a szándékkal és az irányultsággal is, amelyet az irányelvek tükröznek. Vezérszavai: a szabadság és a közösség! A szabadság minden változatban: tan, művészeti, tudományos, kommunikációs, és a közösség, az egész nép, a 10 millió ember, akinek kultúrájáról itt szó van. Andrásfalvy Bertalan kijelölt miniszter ezeket az eszméket a meghallgatáson is rokonszenvesen és hitelesen képviselte. Mindazonáltal nem hallgathatom el aggál yaimat. Az irányelvek kiváló a szabadság deklarálásában, de erőtlen annak biztosításában, méginkább a művelődési feltételek biztosításában. Kimondja, hogy tanszabadság, de nem beszél arról, hogy a működő iskolák jelentős része felszereltebb technikai állap ota, tanerőkkel való ellátása szempontjából milyen súlyos helyzetben van. Kimondja, hogy a pedagógusok ne legyenek kiszolgáltatottak, de nem beszél arról, hogy ehhez először is fizetésükben kellene kifejezni a nemzet megbecsülését, és az alapvető kérdés, m ert nem lehet addig beszélni a kultúráról, illetve csak beszélni lehet, amíg napszámosait nem becsüljük meg! Kimondja azt, illetve szóban nem mondja, de érti a közművelődés fontosságát, de nem szól arról, hogy a közművelődési intézmények sorát zárják be ne m a nép érdeklődésének hiánya, hanem pénzügyi okok folytán. Kimondja, hogy a művészi
