Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - TÓH SÁNDOR (KDNP)
198 vagy az azzal ellentétes értelmű szóbeli előterjesztést tekintseme a mezőgazdaság átal akításának mikéntjét meghatározó irányelvnek. Remélem, a kormányzó pártoktól még a Kormányról történő szavazás előtt választ kapok kérdéseimre. Köszönöm. (Taps baloldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Glattfelder Béla képviselőtársam felszólalását. Követ kező felszólaló Tóth Sándor képviselőtársam, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Tóth Sándor (KDNP) TÓH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogram irányelveinek "Ember és művelődés" című, mindössze h árom oldalnyi kis fejezetét ismételten elolvasván mindenekelőtt egy név jutott eszembe. Annak az embernek a neve, aki 1947ben ennek a Háznak tagja volt a kereszténydemokraták képviseletében, dr. Bálint Sándornak a neve, aki éppen tíz esztendeje halt meg. S hogy miért jutott eszembe ez a név? A program első mondataiból. Tudniillik Bálint professzor úr is örült volna, ha végre látja ezt a programot, és meggyőződik arról, hogy amit 1939ben Győrffy István a nemzeti kultúra és nemzeti hagyományokban szellemi ö rökségként a nemzet elé úgy tárt, hogy ez egy irányelv a hagyományokra építő magas kultúra elsajátításához; azt hiszem, újra napirendre került ez a kérdés, s ennek csak örülhetünk most. Mert valóban erről van szó. Egy ezeréves kultúráról, s milyen ez a kul túra? Gyerekkori történet jut eszembe, emlékképem, amit azóta is őrzök, amikor a temetőben november 1jén egy dallam hangzott el egy katolikus papnak s aztán a hívőseregnek az ajkáról; ezt a dallamot később, egyetemista koromban valahol másutt hallottam, M ozart Requiemjében; s aztán Szabolcsi Bence professzor úr fölvilágosított, hogy tulajdonképpen egy ősi zsidó siratódallamról van szó, egy bűnbánati dallamról, amely vándorolt mint vándortónus Európában, az egész világra, Mozart Requiemjétől egészen egy ki s nógrádi falu temetőjéig. Erről a kultúráról van szó, amely mindent magához ölelt, mindent integrált, és minden a nemzet asztalára került mint azonos, egyenértékű kultúra! (Taps a jobboldalon.) Én úgy érzem, hogy ennek a programnak a humanista patrióta ha ngja az, ami elsődlegesen fontos és meghatározó. Kölcseyre utalok csak, akit az 1810es években azzal vádoltak, hogy a Reine Menschlichkeitnek a hirdetője, a tiszta emberségnek, az elvont eszmének, és akkor fogalmazta ő meg a programját, nem univerzális m ódon, hanem valóban ennek a nemzetnek a gondolkodásához mérve. Erről a kultúráról van szó, és amit most is úgy kér számon tőlünk Európa; nem azt nézi, hogy mi Európából mennyit vettünk át, hanem hogy mi mennyit adtunk és menynyit adunk az európai kultúráho z! És ez egy meghatározó kérdés! Engedjenek meg az egyes kérdésekhez még néhány gondolatot. Ennek a programnak a kiegyensúlyozottsága tetszik nekem különösen, amikor például a közép- és fölsőfokú oktatásban "az új alternatív struktúráknak helyet is kell ad ni" – tehát egy megszorítással. Én magam is családos ember lévén, nagyon jól tudom, hogy egy alapvető kérdés az elemi iskolák kérdése. Nem igaz, hogy nem lehet megtanítani a gyermeket írni, olvasni, számolni, rajzolni és tisztességesen énekelni! Ez egy ala pvető kérdés, és az iskolai rendszerünknek a reformja, gyökeres módosítása biztos, hogy ezt a kérdést is meg fogja ebben a szellemben oldani! A másik kérdés, ami a család helyét illeti. Szintén üdvözlöm és köszönöm ezt a megfogalmazást, hogy műhelynek neve zi a családot, a nevelés elsődleges helyének, mert minden itt kezdődik, és ha jól megnézzük ezt a kis fejezetet, egész könyvtárnyi irodalom húzódik mögötte a lélektan és a pedagógia különböző területeiről. Azé rt is fontos, mert a gyermeknek a családban való tisztelete az a kiindulási pont, amely később az iskoláztatását is meghatározza.
