Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
185 Az egyik a koalíció kérdése. Említésre került, hogy működésének formáját – s én hozzátenném: etikus f ormáját – most keresi ez az alakulat itt a Parlamentben, s talán az én hozzászólásomra sem került volna sor, ha az elképzelt kormányprogramról a koalíciós pártok képviselői előzetesen eszmét cserélhettek volna. (Derültség és taps a baloldalon.) Feltételeze m, hogy saját pártom vezetősége követte el ezt a hibát, mert hiszen Antall József úr a politikai kérdésekben sokkal érzékenyebb és rutinosabb ember, semhogy tőle származott volna ez. Ennyit a koalícióról; a kormányprogramról. Az ember, haza és a nagyvilág kérdéshez annyit szeretnék hozzátenni; ha jó az emlékezetem, akkor a képviselőtársak mintegy 90 százaléka nagyon határozottan programként, a program alapelveként a szabadságot, a függetlenséget és a semlegességet hirdette. Egyetlenegy párt, a Magyar Szocia lista Párt tett egy olyan halvány kis kacérkodó kacsintást valami NATOorientáció felé (Derültség és taps.) Horn Gyula személyében, a többiek viszont hűségesek maradtunk a magyar haza számára üdvözítő státusként a semlegesség vallásához. Ebben a kormánypr ogramban ez csak egy fordított sorrendben kerül említésre. Egyértelműen tesszük le a garast egy remélt összeurópai kollektív biztonsági rendszer mellett, és azt mondja a program, hogy ez mindenképpen több egy nagyhatalmak által garantá lt semlegességnél. Ez igaz. De ha a logikát továbbvisszük, mindenképpen kevesebb egy nagyhatalmak által garantált semlegességnél. Szerintem a magyar politikai élet kulcskérdései, a nagyhatalmakhoz való viszonyunk, sőt környezetünkben is a baráti szándékunk , a nemes szándékunk, őszinte, töretlen, jó akaratunk bizonyítása a semleges formában lenne leginkább megvalósítható. Az idő múlása miatt igyekszem ettől továbblépni, mert aggályaimat nem sorolom, hogy egy remélt összeurópai kollektív biztonsági rendszerbe n ki képviseli majd és hogyan azt a védőhálót, amelyik Európában közel 50 év alatt mégis valahogy kialakult, nem kismértékben a szuperhatalmak részvételével és nem kismértékben azok anyagi erőforrásaiból. Vajon ez az európai biztonsági rendszer hogy viszon yul majd atlanti irányba; hogy viszonyul ázsiai irányba, és hogy viszonyul egy saját ernyő kialakítása kérdésében. Ezek olyan aggályok, amelyekről ez a Parlament, azt hiszem, fog még sokat vitatkozni. Rátérnék a kormányprogramnak arra a részére, amely az e mber és a társadalom kérdését tartalmazza. A magam részéről itt éppen azt hiányolom, hogy nem eléggé markáns a társadalom közérzetével való foglalkozás, amely igen izgatottan és nagyon türelmetlenül figyeli a mi munkánkat. Pozsgay úr úgy nyilatkozott, hogy nincs ebben a teremben olyan, aki nem a rendszerváltás híve. A váltás tényét azonban eseményeknek kellene bizonyítaniuk. Túljutottunk azon a meditáción, hogy leszámolás vagy elszámolás; az egyik a revolúció, a másik az evolúció természetrajzához tartozik. Mi az elszámolást választottuk, mert a békés átmenet útja mellett döntöttünk. A magam részéről azonban úgy látom, hogy ez az elszámolás nem teljesül, most egy új meditáció van: elszámolás vagy harácsolás. Kérem, erre figyeljünk fel, a közvélemény nagyon d rukkol nekünk, hogy ez az új magyar Parlament le tude számolni kellő határozottsággal a harácsolókkal; elejét tudjae venni annak, hogy saját helyzetét hagyja, hogy megnehezítse egy ilyen szándékú réteg és társaság. Eltelt az időm, elnézést kérek. Szerett em volna még reagálni Orbán Viktor úr tegnapi felszólalására, nem maradt időm, nem tudom megtenni. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Oláh Sándor képviselőtársam felszólalását. További felszólalásra jelentkezett dr. Wekler Ferenc, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Képviselőtársamnak átadom a szót. Felszólaló: Dr. Wekler Ferenc (SZDSZ) WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
