Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 22. kedd, az Országgyűlés 5. ülése - Az ülésszak tárgysorozatának ismertetése - A Kormány programjának ismertetése: - ELNÖK (Szabad György): - FODOR ISTVÁN, DR. (független)
175 megújhodás programját, s a független képviselők csoportja nevében ebben a felfogásban teszem meg nagyon rövid észrevételeimet. Tisztelt Országgyűlés! A "Nemzeti megújhodás programja" politikai szempontból kiegyensúlyozott, szélsőségektől ment es program. Célkitűzéseit illetően ötvözi a nemzet többsége által elfogadott értékeket, reálisan veszi számba a kormánykoalícióban lévő pártok által eddig megismerhetővé vált kiindulási helyzetet, valamint eszközrendszert, és a részleteket illetően hagyatk ozik egy olyan felmérő és helyzetelemző munkára, amelyre a kormányzó pártoknak csak kormányzati pozícióból lesz lehetősége. Úgy gondolom, ez utóbbi ok folytán helyénvaló, hogy ma, a kormány bemutatásának időpontjában, Antall József kijelölt miniszterelnök kizárólag koncepciók, irányelvek előterjesztésére szorítkozik. Éppen ezért, mert csupán irányelvekről van szó, túlzottan elméleti értékű volna a program egyes téziseivel érdemben vitába szállni, vagy azokkal szemben kifogásokat emelni. Kifogásolható lenne elvi alapon, hogy a program párhuzamosan gondolkodik a gazdaság stabilitását és a társadalom fejlődését megalapozó célokról – nem állítja szembe ezeket egymással. Ez társadalompolitikai, lélektani szempontból megnyugtató, ugyanakkor szakmai szempontból vit atható, mert a politika, a gazdaságpolitika olyan térségben kénytelen mozogni, ahol a különböző célok – gazdasági megélénkülés, szociális biztonság, infláció, munkanélküliség – egymással ellentétes irányban hatnak. A politikai döntés tudománya abban rejlik – és ezt az anyag készítői érezhetően tudják – , hogy felismerve a társadalom reális érdekviszonyait, meghatározza az ellentétes célok azon kompromisszumos halmazát, amely mellett a politikai stabilitás létrehozható, illetve fenntartható. Ez a program egyi dejűleg ígéri meg a gazdaság megélénkülését, és a szociális biztonság erősödését. Ez a szociális piacgazdaság lényege, amely – ma már úgy tűnik – a gazdaságilag stabilabb, a szociális ellátási rendszerüket illetően fejlettebb országokban működőképes, és úg y gondoljuk, hogy a távlatokat tekintve számunkra is elfogadható. Vitatkozni lehetne – még mindig elvi alapon – azokkal az elképzelésekkel, amelyek az infláció belátható időn – három éven belüli – letörését helyezik kilátásba, olyan intézkedések egyidejű m eghozatala mellett, amelyek az inflációt gerjesztik. Vitatkozni lehetne – akár praktikus érvek felsorakoztatásával – azokkal, a költségvetés számára többletterhet jelentő kiadásokkal, amelyeknek forrását ugyancsak nem jelölik meg az irányelvek. A program l egfontosabb értékének azt tekintjük; egyértelműen érzékelteti velünk – és ezzel vita nélkül egyet is értünk – , hogy a közelgő hónapokban és a gazdasági rendszerváltás éveiben a legnehezebben megoldható feszültségeket olyan intézkedések fogják kiváltani, am elyek egyik oldalról éppen az átalakítás érdekében szükségesek, a másik oldalról a társadalom jelentős részének, és különösen a rosszabb helyzetben lévőknek a szociális biztonságát veszélyezteti. Kedves Képviselőtársaim! Az április 8a óta eltelt események azt mutatják, hogy a kormányozhatóság a társadalmigazdasági stabilitás a már megtörtént politikai rendszerváltás alapján a gazdasági rendszerváltás végrehajtása kompromisszumkészséget követel meg az ország hatalmi tényezőitől. A jó kompromisszumok felté tele az egymástól eltérő véleményen álló felek konstruktivitása, és örvendetes, hogy ez a feltétel, legalábbis a nyilatkozatok alapján, adottnak látszik. Mi most miniszterelnököt készülünk választani, amihez bizalom kell. Mi független képviselők ezt a biza lmat megszavazzuk, és a kormányprogram alapirányait tartalmazó koncepciót nem vitatjuk. De tekintsék természetesnek, hogy végleges álláspontunkat a konkrét részletek kidolgozásának menetében alakítjuk majd ki. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
