Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 22. kedd, az Országgyűlés 5. ülése - Az ülésszak tárgysorozatának ismertetése - A Kormány programjának ismertetése: - ELNÖK (Szabad György): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
171 elkövetett megvitatási kísérletnek kellene tekinteni (derültség és taps a bal old alon) , ha a jog ismerné ezt a tényállást! Nem kívánok a dokumentum tartalmi elemzésébe bocsátkozni, azt holnap részletesen meg fogják tenni frakcióink tagjai. Annyit azonban el kell mondanom, hogy az előttünk fekvő dokumentum nem más, mint tényleírásokat és kívánságokat tartalmazó kijelentések laza gyűjteménye, amelyből éppen az hiányzik, ami a szöveget programmá emelhetné, vagyis hogy miképpen jutunk el a jelen helyzetből a kívánt célokhoz. A szöveget ezzel együtt súlyos belső ellentmondások feszítik; nem ismerhető fel benne egyértelmű kormányzati koncepció, és teljességgel hiányzik belőle egy világos preferenciasorrend. Joggal tehetjük fel a kérdést: mi a biztosíték arra, hogy ebben az esetben nem olyan jószándékú kívánságok és ígéretek soráról vane szó , amilyeneket már számtalanszor hallhattunk ebben a Házban korábbi kormányok stabilizálásikibontakozási programjaként?! Jól tudjuk, mi lett ezeknek a sorsa… Ez a kormány úgy kér bizalmat, hogy nem mondja meg, ez a bizalom mire alapozható. Csak néhány péld a: A beterjesztett fogalmazvány 6. oldalán található azon kevés mondatok egyike, amelyet programszerűnek tekinthetünk. Így szól: "Az év második felének folyamatait szabályozó rövidtávú, majd az 199193 közötti középtávú átalakulás sikere teremti meg az évt ized közepére erőteljes fellendülés előfeltételeit." Nos, a Fiatal Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója éppen az év második felének folyamatait szabályozó, rövidtávú elgondolásokra lett volna kíváncsi… Megértéssel vesszük tudomásul, hogy amint azt Önök a 7. oldal második bekezdésének utolsó mondatában olvashatják, idézem: "A kormány ebben az évben csak a kormányzati, gazdaságirányítási szféra összefogására, új minőségének kialakítására, a nemzetközi és belföldi bizalom, az általános gazdasági, pénz ügyi fegyelem erősítésére összpontosíthatja figyelmét." Úgy véljük, hogy ennek mikéntjéről kellett volna szólni a beterjesztésnek, már csak azért is, mert az MDF választási programja ezekre a kérdésekre lényegesen gazdagabb és alaposabb választ ad, mint az előttünk fekvő dokumentum. Márpedig szembe kell nézni a szomorú valósággal: ha legalább a stratégiai pontok alapos kifejtését nem teszi meg a kormány, akkor az nem a nemzeti megújhodás, hanem a semmitmondás kormánya lesz! Ha jól értem a 7. oldal második b ekezdését, akkor a kormánytöbbség álláspontja szerint a részletesebb intézkedéseket azért nem dolgozták ki eddig, mert nem volt elegendő idő annak elvégzésére. Ezt az érvelést nem áll módunkban elfogadni. Egy olyan "nyugodt erő"nek, mint a kormánykoalíció gerincét alkotó pártnak, már a választások előtt is kötelessége lett volna felkészülnie a kormányzati feladatokra; de ha előbb nem, hát március 26án, a választások első fordulója után, amikor arra hívta fel választóit, hogy szavazzanak a győztes pártra – tudnia kellett volna, milyen feladatok állnak előtte! Azóta hat hét telt el. (Taps a bal oldalon.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindez azonban csak azokat lephette meg, akik nem követték kellő figyelemmel azt, ami az elmúlt három hétben történt a Parlament ben. Az első nyugtalanító jelek akkor jelentkeztek, amikor a kormánytöbbség képviselői kifogást emeltek az ellen, hogy a parlamenti bizottságok meghallgassák a miniszterjelölteket. Mint tudjuk, csak többórás vita eredményeképpen járultak hozzá a meghallgat ásokhoz, de előbb még megkísérelték elérni, hogy a bizottsági ülések zártak legyenek. Értetlenségünk csak erősödött, amikor a Házbizottság úgy döntött, nem teszi lehetővé az emberi jogi bizottság számára a bizottság kompetenciájába tartozó miniszterek megh allgatását. Kételkedni kell továbbá abban is, hogy bárki lehetségesnek tarthatja a kormányprogram komoly és alapos megvitatását, ha azt mintegy 30 órával a vita megkezdése előtt kapják kézhez a képviselők. Az elmondottak fényében joggal élhetünk azzal a fe ltételezéssel, hogy a kormánytöbbséget képviselők igyekeztek a nyilvános vita lehetőségét és értelmét a lehető legszűkebbre szorítani. A
