Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 22. kedd, az Országgyűlés 5. ülése - Az ülésszak tárgysorozatának ismertetése - A Kormány programjának ismertetése: - ELNÖK (Szabad György): - POZSGAY IMRE (MSZP)
167 Ezt tartoztam elmondani azért is, mert magatartásunk, az ellenzéki szerepről elhangzott gondolatok mindenkép pen kihívják ezt a fajta megítélést is. Ami a program jövendőre vonatkozó elgondolásait s ígéreteit illeti: ezzel kapcsolatban két megjegyzést szeretnék a szocialista képviselőcsoport és a magam nevében is tenni. Az egyik: a bizalom annak a politikai szánd éknak, közmegegyezési törekvésnek szól, amelyet Antall József fogalmazott meg előadói beszédében. A fenntartás a program illuzórikus aspektusainak, ittott a realitásoktól elrugaszkodó törekvéseinek, annak a szándéknak szól, amely már a kormányzás eme pill anatában úgy hiszi, úgy véli, hogy a társadalom számára, annak minden csoportja számára kivezető utat kell itt és most azonnal mutatni, miközben erre nincs meg a megfelelő adottságunk, s nincsenek meg hozzá lehetőségeink. Ezért én magam jobb szerettem voln a, ha a bizalomnak egy viszonosan közlekedő pályáját is megrajzolják ebben a programban, azt a feltételezést belekalkulálva éppen a közmegegyezéses alapgondolatokhoz kapcsolódva, hogy tudniillik ebben a Házban valóban kormánypárti oldalon és az ellenzék ol dalán egyaránt olyan képviselők ülnek, akik a rendszerváltozás előmozdításában részt vettek, érdekeltek abban, s érdekeltek megszabadulni attól az oly gyakran, néha propagandisztikusan hivatkozott múlttól, amely kolonc volt még az elmúlt napokban is a lábu nkon. Vagyis a viszonos közlekedés a bizalomban azt jelenti: tudjuk, a most következő felelős kormánynak nincs lehetősége a közeli napokban, hetekben, még hónapokban sem mindenkit kielégítő, sőt kedvező és kedvet csináló döntéseket hoznia, mert ismerjük kö zösen, valamennyien az ország állapotát. Feltételezniök tehát azt kell a kormánypárt oldalán ülőknek, hogy ennek a belátásával is megvan a felelős közmegegyezés lehetősége. Mindezt előre bocsátva, s ezekre utalva mondom, hogy akik ebben egyetértésre tudnak jutni, és a kormány is buzgólkodik azon, hogy ez a kétoldalú közlekedés meglegyen, azok – úgy hiszem – valóban törvényes jogot nyertek választóiktól arra is, hogy majd amikor a kormány tervekké formálja és konkrét programokká a most bemutatott programját, nagyon is kritikusan – ahol kell, elutasító módon – viselkedjünk az ilyen tervekkel szemben, mert ez legalább annyira értéke ennek a csarnoknak és a demokráciának, mint az, hogy most alkalmat adtak nekünk arra, hogy némely dologban az egyetértésünket is k ifejezzük. Én úgy hiszen, ez az a gondolkodásmód, amely parlamentet csinálhat abból a Házból, amely valóban hosszú időn át méltatlanul viselte a Parlament nevet. Ha ezt ily módon valóban közös megegyezéssé tudjuk változtatni, akkor akár most elkezdhetnénk, és gondolom képviselőtársaim a szocialisták soraiból majd folytatják is azokat a kritikai észrevételeket, amelyek közvetlenül a már ma előterjesztett programhoz kapcsolódnak. De e tekintetben én előbb bizonyos programon kívüli ügyekre, dolgokra szeretnék utalni. Nem véletlen, hogy némely kormányzástechnikainak tűnő, ámde vaskos politikai tárgyú kérdésben nagyon is összecsengtek Tölgyessy Péter és Kónya Imre szavai. Az ő dolguk. (Szórványos taps a baloldalon.) Természetes, a paktum dolgából ez közvetlenül i s következik. De én gyanítom, hogy a kormányra vállalkozó és annak megalakítását többségi arányuk miatt joggal aspiráló pártok vagy éppen a legnagyobb párt talán a kényelmesebb parlamentáris – nem tagadom, hogy ez is parlamentáris út – utat választotta egy közjogi ellentmondás feloldásához, s ezzel – ahelyett, hogy egynémely közjogi probléma közös tárgyalásos megoldásával átsegítettük volna magunkat azokon az akadályokon, amelyek a kormányalakítás előtt a jövendő kormányzás előtt állnak – akaratlanul is egy nagy ellenzéki pártot olyan helyzetbe hoztak, hogy könnyedén résztvevője a döntéseknek és a döntési hatalomnak anélkül, hogy a kormányzatért való felelősséget viselné. Ez pedig nem biztos, hogy megfelelő hozadékkal jár majd a kormánypártok számára – erre szeretném felhívni a figyelmet. E nélkül a gondolkodásmód nélkül, az így megtakarított erőfeszítések nélkül persze még lehet parlamentáris a mi házunk, lehetnek parlamentárisak a kapcsolataink és tiszta, kétségbevonhatatlan a kormányzati szerep éppúgy, min t az ellenzéki szerep, de nem biztos, hogy hosszabb távra ehhez a
