Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 15. kedd, az Országgyűlés 4. ülése - A szomszédos államokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetéről folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozó országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
114 tárgyalások kezdeményezésére és a Magyar Köztársaság kormánya nyilván hajlandó lesz, kész lesz a helsinki folyamat szellemében és vállalt kötelezettségei végrehajtásaként kétoldalú szerződésekben garantálni az emberek és eszmék szabad áramlását. Ez v alamennyiünk célja, ez közös érdek. Tudjuk jól, hogy ehhez a politikához végtelen türelem, szívósság, végtelen tapintat kell, és hogy ezt valóban csak úgy lehet csinálni, ahogy Tamás Gáspár Miklós is mondta előterjesztésében: tiszta kezet kell nyújtani, eg y olyan kezet, amelyikben nincs semmiféle gyilok elrejtve minden szomszédunk felé. És ezt akkor tudjuk megtenni, hogyha nemcsak a kezünk lesz tiszta ebben az ügyben, hanem tiszta szívvel fogjuk ezt megtenni, és ami talán a legfontosabb, tiszta fejjel. Java slom Tamás Gáspár Miklós előterjesztését a jelzett módosításokkal együtt elfogadni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. SzentIványi István képviselőtársunk következik, SZDSZ. Átadom a szót. Felszólaló: SzentIványi István (SZDSZ) SZENTIVÁN YI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt érdemben szólnék hozzá a határozati javaslathoz, engedjenek meg egy megjegyzést, amit úgy gondolom, hogy meg kell tennünk. Ebben az ünnepi és emelkedett pillanatban nem szívesen válunk ünneprontóv á. Mégis történt valami, egy apróság ugyan, de olyasmi, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Ennek két eleme van. Az egyik eleme: Csóti György képviselőtársam előterjesztéséről van szó. Az egyik eleme az az általános szokásjogon alapul, formai kérdés csupán, ar ra vonatkozik, hogy a bizottságok előterjesztői mennyiben a bizottság álláspontját kell képviseljék, és mennyiben képviselhetik pártjuk álláspontját. Mi úgy véljük, hogy az a helyes, hogy ha a bizottsági előterjesztők pusztán az előterjesztés lényegére, me ritumára szorítkoznak, és nem fejtenek ki közvetlen pártálláspontot. Ami pedig tárgyilag illeti Csóti György igen tisztelt képviselőtársam szavait, ahhoz meg kell jegyeznem, - felhasználva ezt a nyilvánosságot, ami most nekünk is rendelkezésre áll, hogy ko rántsem most változott meg a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontja a kisebbségek védelmét illetően, itt egy 10 éves múltra visszatekintő harcról van szó, amiben mindannyian kivettük részünket. Nem célunk, hogy alábecsüljük azt a jelentős munkát, amit a Fórum kiváló személyiségei e téren kifejtettek, de nagyon nem vesszük jó néven, hogyha kétségbe vonják mindazt, amit a mi jeles képviselőink e téren teljesítettek. Ez azonban kevés lett volna ahhoz, hogy fölszólaljak, és engedjék meg, hogy néhány szóban ténylegesen az előterjesztés tárgyához is hozzászóljak. Azt hiszem, hogy a kisebbségi bizottság javaslata nem vette kellőképpen figyelembe módosító indítványa azt a tényt, hogy a központi legjelentősebb vonása ennek a javaslatnak az kétoldalú szerződések megkötésére irányul. Ez az, ami miatt mi javasoltuk ezt a határozati javaslatot, s talán ezt kevésbé célszerű gyengíteni. Ezt úgy mondom, hogy a magam részéről elfogadhatónak tartom a regionális szerződések megkötésének szorgalmazását. Tudjuk, hogy vannak ilyenek máshol a világon, nem rossz formák ezek, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél több érintett ország van benn egy szerződésben, annál kevésbé kontrollálhatók ezek a szerződések, és annál kevésbé köthetők specifikus, az adott ország igényeinek megfelelő szerződések. Éppen ezért mi azt javasoltuk, hogy kössünk kétoldalú szerződéseket, ahol a két oldal, a két fél között megállapítható, hogy milyen kérdésekben, milyen részletezettség és miféle kontrollok és garanciák épülnek be ebbe a szerződésbe, amelyek valóban biztosíthatják a két ország között a problémák megoldását. Pozitív példákat láthatunk magunk körül. A tisztelt képviselőtársak jól tudják, hogy Ausztria és Olaszország között csaknem 70 éves viszálynak vetett véget az 1976os Római Egyezmén y, amely végül is - legalábbis innen nézve, a mi optikánkból - megnyugtató módon rendezte a két ország közötti feszültségeket, amik alapvetően a DélTirolban élő német kisebbség jogainak csorbítása miatt keletkeztek. Ugyanilyen szerződések máshol is működn ek. Az a javaslatunk tehát nem légvár, nem illúzió, azon alapul, ami már máshol működött. Úgy gondoljuk, hogy a siker reményében mi magunk is megkísérelhetjük, és akkor van esélyünk, ha a javaslat alapvetően ezt állítja középpontba. Ezzel együtt minden kie gészítést - beleértve azt is, amely a regionális tervezetek elfogadására ösztönöz ,
