Országgyűlési napló - 1990. Az Országgyűlés alakuló ülése
1990. május 2. szerda, az Országgyűlés alakuló ülése - Az alakuló ülés megnyitása - VARGA BÉLA, a Nemzetgyűlés volt elnöke:
3 Az út, az átalakítás neheze még hátra van, különösen a gazdaságban, amely alapja mindennek. Ezért mai állapotunk egyik legfontosabb kérdése: mennyit és milyet, mikor és milyen gyorsan az új úton? És ebben a helyzetben nagy munka vár az Országgyűlésre, és egy általán nem lesz könnyű a dolga. A választók bizalma és türelme azonban átsegítheti a testületet a kezdeti nehézségeken, és az összefogás erejével teljesítheti történelmi küldetését. Ehhez kívánok sok sikert! Tisztelt Országgyűlés! Honfitársaim! Hálás vagy ok a sorsnak, hogy felelős posztokon szolgálva a nemzetet, tevőleges részese lehettem a nagy időknek. Most, hogy véget ér államfői megbízatásom, hálásan köszönöm a bizalmat honfitársaimnak, hazám népének. Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Varga Béla urat, a Nemzetgyűlés volt elnökét, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. (Nagy taps.) Varga Béla a Nemzetgyűlés volt elnökének ünnepi beszéde VARGA BÉLA, a Nemzetgyűlés volt elnöke: Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Kedves magyar testvéreim! Köszönöm a gondviselésn ek, hogy megérhettem népem sorsának jobbra fordulását. Köszönöm a meghívást. Köszönetem szól az Amerikai Egyesült Államok nagy népének, amely annak idején sok ezer magyar menekülttel befogadott, és megtisztelt azzal, hogy évekig ott képviseljem a magyar sz abadság ügyét. Elismeréssel adózom a nagy orosz birodalom vezetőjének is, aki nagy államférfihez illően zárja be a kis magyar nép és ama nagy nép viszonyának legszomorúbb fejezetét. De legnagyobb köszönetem a magyar népé, amely szabadságszeretét több mint négy évtized alatt őrizte oly módon, hogy anélkül a mai napig így eljutni nem tudott volna. A mindenható jó Isten csodálatos ajándéka, hogy negyvenhárom esztendő után itt lehetek. Itt, ahova egyszerű fiatal pap koromban Gaál Gaszton kiszemeltjeként kerülte m, ahol Balatonboglárt képviseltem. Itt, ahol negyvenhárom évvel ezelőtt mint a Nemzetgyűlés elnöke álltam utoljára, a zsarnoki elnyomás előre kúszó sötét árnyékában. De a múltról nem, hanem a jövőről kívánok szólni. Nem elég mondani, hogy "Magyarország ne m volt, hanem lesz"; nem elég mondani, imánkat hangzatosan befejezendő: "úgy legyen!". A felszabadult Magyarország történetének új fejezete kezdődik, nagy kérdés, hogy legyen. A magyar történelem legsúlyosabb éveiben vált becsületünkre a magyar egység, min t 1956ban is. De most a magyar egység ne legyen felületes szólam. Hírünk a világban is függ ettől. Mohács után, 1848 után, az első világháború után, a második világháború előtt és alatt a magyar egység hiánya, a lelkekben dúló polgárháború hozzájárult nag y nemzeti tragédiánkhoz. Egyéni kívánalmak, politikai ambíciók, világnézeti osztályharcok vagy faji ellenségeskedések nemcsak a nép lelki egységének ártanak vészesen. Ne fecséreljük el ezekkel Magyarország magas nemzetközi hírnevét, amelyet 1956ban és az elmúlt év folyamán is elnyert. De a történelmi pillanatban hírünk a világban talán másodrendű ügy. Nem cél az, hanem következmény. Következménye annak, hogy mit tesznek a magyarok és a képviselők - ezen évekkel ezelőtt még alig elképzelhető történelmi hely zetben. Egyrészről a magyar nemzet is bebizonyította, hogy azok, akik arról beszéltek, miszerint a huszadik században a világhatalmak korában a kis nemzetek elvesztették létjogosultságukat, végzetesen hibáztak, mert a kis, de összetartó népek korát éljük. Másrészről mélyen kell beidegződnie a magyar tudatba annak, hogy hibáinkért most egyedül vagyunk és leszünk felelősek. Az emberi szabadság nem körülmény, hanem feladat. A bilincsek lehullásával együtt jár a magunkra, magunk által szabott emberi kötelesség. Nehezebb olykor szabadnak, mint rabnak lenni, mint mind a nagy görög gondolkodók, mind Szent Ágoston tudták és mondták.
