Rendeletek tára, 1945

Rendeletek - 944. A közellátásügyi miniszter 1945. évi 22.000. K. M. számú rendelete a bánya- és gyáripari árrendezésre vonatkozó 4.120/1945. M. E. számú rendelet végre:hajt ásáról.

1396 944- 22,000/1945. K. M- sz. nefc megfelelően kell elkészíteni. Az ilyen cikkekre néizve is hozzájárulok ahhoz, hogy abban az esetben, ha a gyártmányok száma túl nagy, a vállalatok, illetőleg szakmák ne az összes cikkekre, hanem csak a termelés jelentékeny részéit kitevő jellemző cikkekre nézve készítsék el az; árszámítást és az így kapott árakból arányszámok segítségével állapítsák meg az összes többi cikkekért felszámítható legmagasabb árat. Azonbani ilyen esetekben is, — a jellemző cikkekre nézve elkészített árszámításokon kívül, — külön mellékletben; kell benyújtani a forgalombahozott ösiszes cikkekre vonatkozó részletes árjegyzéket, az arányszámok alapján megállapított árak kiszámítására vonatkozó indokolással együtt. III. Azokra a; cikkekre nézve, amelyeknél egyrészről ai R. 1. j§ha alapján hivatalból nem állapítok meg árat, másrészről pedig a jelen leirat. II. fejezetének 2. pontja értetlmében részletes kalkulációs irányelvek és minták kötelező alkailmazását nem rendelem el, mindaddigi, amíg a szakmárikinti kalkulációs irányelvek elké|szülnek aiz alábbi ideiglenes; kalkulációs és árszámítási irányelvek az irányadók és a R. 2. !§rának (1) bekezdése szerint, a forgalomba hozatal előtt az alábbi előírájsok szerint elkészített árszámítás nyújtandó be: 1. Formai előírások. A beküldött árszámításbfa fel kell tüntetni: a) a kalkuláció számát, keltét, a cikk megnevezését és a gyártmány munkaszámát, b) a gyártmány vagy teljesítményegység ímegjelölését (db., kg., készlet, stb,); azt az összmennyiséget, illetve összteljesítményt, ©melyre nézve az árszámítás készült; c) a foglalkoztatottság mértékét az 1944. évi teljes kapacitáshoz, viszonyítva (az öszszes gyártási ágrai együttesen) és külön a kalkulációban jSzereplő cikkre; megadandó továbbá, hogy ia kalkuláció alapjául szolgáló ösiszímennyiség — iái gyártási idő alatt — a foglalkoztatottság hány %-át jelenti, d) a szóbanforgó cikkeknek, 1944. december 3l-e előtt az arra illetékes; hatóság által megállapított legmaigajsabb árát (az ármegállapító hatóság megnevezésével); új cikkeknél a, hasonló cikkek árát, e) azokat, ;aiz eladási árakat, amelyeket a vállalat 1945. évi január hó 1-től július hó 31-ig érvényesített. 2. A kalkuláció módja és a költségek részletezéjsö kötelezően csak a szakmai kalkulációs irányelveknél és mintáknál irható elő. Ennek megfelelően a jelen pontban tárgyalt általános kalkulációs; irányelvek szerint elkészítendő kalkulációnál a vállalatok a szakmában szokáisos kalkulációs módot és költségrészletezést akalmazhatják azzal a korlátozással, hogy a részletezésnél legalább a jelen leiratban felsorolt kalkulációs elemeket külön-külön kell kimutatni, másrészről pedig iái felszámítás mértékét illetően be kell tartani a jelen leirat előírásait. 3. Anyagköltségek. Ezen a címen az ú. n. közvetlenül elszámolható anyagok vehetők számításba, tehát általában mindazok az anyagok és alkatrészek, saját gyártmányú berendezési tárgyak, amelyeket a termeivény előállításához használnak fel és amelyekről megállapítható, hogy a készáru előállításához milyen mennyiségben használtattak fel. A nyersanyagokhoz számítandók a készen vett nagyobb alkatrészek, a kiadott bérmunkák, a csomagolási és szerelési anyagok. Az árszámításban — nagyobb méretek esetén a külön csatolt részletezésben — a fontosabb nyersanyagoknál fel kell tüntetni a felhasznált mennyiséget és az alkalmazott egységárat. A felhasznált nyersanyagokat, valamint a közvetlen elszámolható egyéb anyagokat az 1944. évi december hó 31-e után beszerzett készleteknél általában a tényleges beszerzési áron lehet számításba venni. A tényleges beszerzési ár kiszámításánál a számlaértékből kell kiindulni és azt a vámokkal, szállítási-, csomagolási- és egyéb költségekkel, tehát a közvetlenül ielszámolhia<tó beszerzési költségekkel megnövelve kell számításba venni, a vételárból le kell vonni az összes kapott engedményeket. A tényleges beszerzési ár helyett az ú. n. utánpótlási árat is alapul lehet, illetve kell venni, tehát azt az árat, amelyért a szóbanforgó anyag az eladás, illetve az ajánlattétel időpontjában vagy azt közvetlenül megelőzően beszerezhető. A felhasznált nyersanyagoknak úgy a tényleges beszerzési áron, mint az ú. n. utánpótlási áron történő értékelésénél figyelemmel kell lenni arra a szempontra, hogy a vállalat csak olyan vonatkozásban értékelhet, mint amilyen vonatkozásban anyagot beszerezni normális piaci viszonyok mellett — figyelembevéve az általában beszerezni szokott mennyiségeket is — szokott. Pl. kiskereskedőtől vagy magánosoktól feldolgozó üzem általában árut nem vásárolhat és ilyen árat az önköltség- és árszámításban nem szerepeltethet; ugyanúgy az utánpótlási ár alkalmazása címén nem emelhetők fel *a régebbi beszerzésű anyagkészletek egységárai akkor, ha az újonnan beszerzett anyagok a vállalat által felhasznált, illetve beszerzett, végül pedig a rendelkezésre álló készletekhez képest jelentéktelen mennyiséget képviselnek. E tekintetben a mérlegelést a vállalatok józan megítélésére