Rendeletek tára, 1944

Rendeletek - 421. A m. kir. minisztérium 1944. évi 2.650. M. E. számú erndelete, a zsidók vagyonával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról.

421. 2.650/1944. M. E.w.. 1489 nem folytatott üzletekhez (üzemekhez) tartozó üzleti (üzemi) árukészleteknek, berendezési és felszerelési tárgyaknak, valamint az elhagyott, illetőleg a zsidó őrizetéből vagy rendelkezése aló! egyébként kikerült vagyontárgyaknak az illetékes miniszter által megállapított irányelvek szerinti értékesítése; e) általában mindazoknak a feladatoknak az ellátása, amelyeket jogszabály, a minisztérium vagy az egyes miniszterek törvényes hatáskörükben a kormánybiztosra ruháznak. (2) A vagyontárgyak hasznosításáról és értékesítéséből befolyó összegeket a 157.880. sz, «P. M.: zsidó vagyonok letéti számla, Budapest» elnevezésű posta takarékpénztári csekkszámlán letétként kell kezelni. A vagyontárgyak őrzésével, kezelésével, hasznosításával és értékesítésével, valamint az 5. és 6. §-ban meghatározott járandóságok kiegyenlítésével járó kiadásokat a letétként kezelt összegből kell fedezni. 3. §. (1) Az értékesítés lebonyolítására (leltározás, becslés, vevő kijelölése stb.) a kormánybiztos a szükséghez képest bizottságokat szervez vagy azzal valamely hatóságot vagy hatósági szervet bíz meg. (2) A bizottság tagjai a pénzügyi, valamint az értékesítésre kerülő vagyontárgy természete szerint illetékes hatóság kiküldöttje, továbbá a szakemberek köréből kirendelt szakférfiú. A szakértő a pénzügyi hatóság kiküldöttje előtt fogadalmat tesz arra, hogy a tisztségével járó kötelezettségeit híven, pontosan Ós részrehajlás nélkül teljesíti, a tudomására jutott üzleti, hivatali vagy üzemi titkot illetéktelen személlyel nem közli, 03 azt sem maga, sem más javára jogtalanul fel nem használja; ebben a minőségben végzett teendői körében a büntető jog alkalmazása szempontjából közhivatalnokkal esik egy tekintet alá (1940 : XVIII. te. 5\ §). 4. §. (1) Az értékesítésre kerülő vagyontárgyakat a forgalmi értéknek megfelelő áron kell eladni. Ha azonban üzleti (üzemi) áru- vagy anyagkészlet nem közvetlen fogyasztó részérő kerül értékesítésre, a vételárat a vevő vállalatára irányadó beszerzési ár — termelői (gyári), illetőleg nagykereskedői ár — figyelembevételével kell megállapítani, kivéve, ha ez a beszerzési ár a forgalmi értéktől lényegesen eltér. (2) A vételárat a vevő készpénzben köteles kifize'tni, hacsak a kormánybiztos engedélyével más fizetési feltételeket nem állapítanak meg. A kormánybiztos egyes vagyontárgyakat értékesítés végett bizományba is adhat. (3) Zálogjoggal, kielégítési jogot biztosító más joggal vagy egyén dologi joggal terhelt vagyontárgy értékesítése esetében a dolog helyébe az érte befolyt vételár lép. 5. §. (1) Az 50.500/1944. K. K. M. (Rt. 1944. 603. o.) számú, jovábbá az 58.000/1944. K. K. M. (Rt. 1944. 943.. o.) számú