Rendeletek tára, 1942

Rendeletek - 110. A m. kir. pénzügyminiszter 1942. évi 200. P. M. számú rendelete, a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai védett birtokok teherrendezésére vonatkozó bejelentésekről.

570 110. 200/1942. P. M. sz. 6. Ha a védett birtok területe vagy kat. tiszta jövedelme (házadóalapja) a védetté nyilvánítás óta megváltozott, ezt a körülményt a változás okának, megjelölésével a megjegyzések rovatában (7. rovat) szintén meg kell említeni. 7. A tartozások felsorolására szolgáló rovatban (6. rovat) od olyan terhekre vonatkozó adatokat is fel kell tüntetni, amely terheknek nem a bejelentő a főadósa. (Tehát be kell jelenteni az adóstársi vagy kezesi kötelezettségeket is.) 8. Ha a tartozások felsorolására szolgáló rovat (6. rovat) alatt a hely nem volna elegendő az összes tartozások felsorolására a bejelentéshez külön betétívet kell csatolni és a tartozások felsorolását azon kell folytatni. 9. Ha a bejelentő előtt nem ismeretes a tartozásával kapcsolatos egyes hátralékok pontos összege, elegendő, ha a 6. rovatnak 5., 6. és 7. pontjára adott válaszában hozzávetőlegesen jelöli csak meg az összeget (pl.: van mintegy 300 P perköltségtartozásom); ha pedig a bejelentő netán még hozzávetőlegesen sem tudná az egyes hátralékok összegét megjelölni, az ilyen kivételes esetben a bejelentő az „igen" szó beírásával válaszoljon. 10. A tartozások felsorolására szolgáló 6. rovatnak 9. pontjára adott válasz megadásánál a bejelentő legyen figyelemmel a 9.900/1939. M. E. számú rendelet 24. §-ának arra a rendelkezésére, amely szerint a teherrendezés szempontjából — az adóstársi viszony jogi tartalmától függetlenül — azt kell főadósnak tekinteni, aki a hitelt gazdasági értelemben igénybe vette; kölcsön esetében tehát rendszerint azt, akinek részére a kölcsön összegét készpénzben folyósították. Ezenkívül figyelemmel kell lenni a 8.980/1941. M. E. számú rendelet 15. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre is, amely szerint akkor, ha a védett birtok olyan házastársaknak közös (eszmei hányadrészekben meghatározott) tulajdona, akik együttesen gazdálkodnak, az olyan tartozás tekintetében, amely mindkét házastársat terheli, a teherrendezés szempontjából általában mind a két házastársat főadósnak kell tekinteni.