Rendeletek tára, 1942

Rendeletek - 203. A m. kir. belügyminiszter 1942. évi 300. számú rendelete, a bányatörtény hatálya alá tartozó üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és egyéb alkalmazottaknak, valamint ezek családtagjainak nyugbér-biztosításáról.

203. 300/1942. B. M. sz. 948 béres rokkantságát megszüntesse, ügyvitele körében gyógyító eljárás alkalmazását rendelheti el. (2) Az Intézet a biztosítottnak vagy a nyugbéresnek a betegségi biztosítási szolgáltatásokra igényjogosult családtagját is részesítheti gyógyító eljárásban, ha a családtag a biztosítottat vagy a nyugbérest fertőzéssel veszélyezteti. (3) A gyógyító eljárást elrendelő vagy megtagadó ügyviteli intézkedés ellen, annak kézbesítését követő naptól számított 8 nap alatt felszólamlással lehet élni a bányanyugbérmegállapító bizottsághoz. (4) Az Intézet bányanyugbérmegállapító bizottságának a gyógyító eljárás alkalmazása tárgyában hozott határozatával (89. §.) szemben bírói úton követelést érvényesíteni nem lehet. (5) A gyógyító eljárás elrendelése műtéti kényszert nem foglalhat magában. 69. §. (1) Az Intézet a gyógyító eljárás céljára mindazokat az eszközöket alkalmazhatja, amelyek a betegségi és a balesetbiztosítás körében á betegség gyógyítására, illetőleg a baleset következményeinek megszüntetésére alkalmazhatók. (2) A jelen rendelet alapján gyógyító eljárást nem lehet alkalmazni: 1. üzemi baleset okozta betegségeknél, 2. heveny betegségeknél (így különösen tüdő-, vakbél-, hashártyagyulladás, hallószervek heveny megbetegedése, influenza, tífusz, diftéria, vörheny) és 3. gyógyíthatatlannak minősített betegségek esetében. 70. §. A gyógyító eljárás lefolytatható: 1. házikezeléssel, 2. rendelő vagy gyógyintézeti (kórházi, szanatóriumi, üdülőtelepeken való) kezeléssel, 3. levegőváltoztatást célzó tartózkodási helyváltoztatásnak elősegítésével (üdültetés). 71. §. A jelen rendelet alapján gyógyintézetben való elhelyezéséhez áz érdekelt beleegyezése szükséges. Beleegyezése nélkül is el lehet helyezni azt, aki: 1. nem él családja körében és emiatt kielégítő háziápolásban nem részesül, 2. betegségével veszélyezteti a vele közös háztartásban élők egészségi állapotát, 3. állandó orvosi megfigyelésre szorul, 4. akinél a gyógyintézeti kezelés hiánya a gyógykezelés sikerét veszélyezteti és 5. aki otthonában kezelőorvosának rendelkezését szándékosan nem tartja meg és ezzel a gyógyulást késlelteti. 60*