Rendeletek tára, 1942

Rendeletek - 200. A m. kir. belügyminiszter 1942. évi 140. számú rendelete, az insulin rendeléséről és kiszolgáltatásáról, valamint a cukorbetegek egyszeri kötelező bejelentéséről.

200. 140/1942. B. M. SZ. 907 teszik -7~ gyógymódképpen elsősorban diétás kezelés alkalmaz^ tassék (3) Ha a beteg diétás kezelésben részesül, az insulin mennyiségét a diéta figyelembevételével kell megállapítani, 2. §. (1) Egy orvosi rendelvényen csak egy beteg részére szóló és legfeljebb három havi időtartamra szükséges insuiint szabad rendelni. (2) Insuiint csak oly vénypapíron szabad rendelni, amelyen a rendelőorvos neve, lakása (telefonszáma) olvashatóan fel van tüntetve. Az orvosnak a rendelvényen fel kell tüntetnie a beteg nevét, korát, lakóhelyét, az insulinnak az 1. §. rendelkezései figyelembevételével megállapított napi egységszámát, a rendelt insulin nemét (rendes vagy elhúzódó hatású) és egész mennyiségét (üveg- és egységszám). (3) Az orvosi rendelvényen fel kell tüntetni továbbá naptári nap szerint megjelölve azt is, hogy az insuiint mely időre rendelték, 3. §. A 2. §. (3) bekezdésében megjelölt időszakra a betegnek újabb insuiint rendelni csak olyan szövődmény fellépése esetén szabad, amelynek következtében a beteg élete fenntartásához múlhatatlanul szükséges insulin mennyiség felemelkedik. Ebben az esetben azonban a rendelvényt kiállító orvos az újabb insulin rendelésének szükségességét írásban megindokolni és azt a 4. §-ban megjelölt hatósági orvosnál leendő bemutatás végett a betegnek átadni köteles. 4. §. Insuiint a gyógyszertárak— az 5—7. §-okban megjelölt kivétellel — csak abban az esetben szolgáltathatnak ki, ha a beteg vagy megbízottja a szabályszerűen kiállított orvosi rendelvényen kívül a beteg lakóhelye szerint illetékes városi vagy községi (kör-) orvosnak, Budapesten a kerületi szolgálatra beosztott tiszti orvosnak esetenkint (orvosi rendelvényenkint) adott ezirányú engedélyét is felmutatja. 5. §. A gyógyszertár a beteg részére egy esetben legfeljebb két üveg 200 E. insuiint a 4. §-ban megjelölt hatósági orvos igazolása nélkül is kiszolgáltathat olyan esetben, amikor életmentés céljából van szükség az insulinra és ez a körülmény a vényen „statim", „cito" vagy „periculum in mora" jelzéssel van igazolva. Az orvos ebben az esetben a beteg nevét, korát, lakóhelyét, valamint a rendelt insulin mennyiségét a 4. §-ban megjelölt hatósági orvosnak egyidejűleg bejelenteni köteles. 6. §. (1) Közkórházak (tudományegyetemi klinikák), valamint az 1927 : XXI. t.-c. 92. és 93. §-aibán megjelölt betegségi biztosító intézetek kórházai insulin szükségletüket továbbra is a 4. §-ban előírt hatósági orvosi engedély nélkül szerezhetik be. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre,