Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 478. A m. kir. pénzügyminiszter 1940. évi 2.000. P. M. számú rendelete, a társulati adóról, a tantiemadóról és a társulati vagyonadóról szóló 1940 : VII. t.-c. végrehajtásáról.

478. 2.000/1940. P. M. sz. 2361 működést folytasson. Ebből következik, bogy ha a vállalat egyetlen nagyobb üzlet vagy ügylet lebonyolítása céljából ideiglenesen helyiséget bérel és abban a legszükségesebb irodai berendezést felállítja, ;az ilyen helyiség telepnek még nem tekinthető. Ha ellenben ugyanezen a helyen sorozatosan fog­lalkozik ügyletek kötésével vagy iparcikkek előállításával, akkor ezt a helyet telepnek kell tekinteni. Ami pedig az üzleti működés tartósságát illeti, erre az ismérvre általános szabályt felállítani nem lehet. A tartósság fogalmát .általában az a kö­rülmény állapítja meg, hogy a vállalat az üzleti működés kere­tébe tartozó cselekmények egész sorozatát bonyolítsa le, tehát a tartósságot inkább az üzleti események mennyisége, mint időtartama határozza meg. Adózás szempontjából helyhez kö­tött és tartós üzleti működésre kell következtetni, ha a válla­lat valamely telepét a legutolsó üzleti év leaárta előtt létesí­tette és az adókivetés időpontjában is még fenntartja. (5) Az előző (3) és (4) bekezdésben foglaltak szerint tele­peknek tekintendők különösen: a gyárak, műhelyek, irodák, raktárak, lerakatok, bevásárlási és elárusító' helyek, üzletek, gazdaságok és .földbérletek, önálló intézőségenkint, ügynöksé­gek, képviseletek stb. A házrészvénytársaságoknál, házszövet­kezeteknél, valamint külföldi vállalatoknál a bárházat is telep­nek kell tekinteni. Ugyancsak telepnek minősül a külföldi vál­lalat földbirtoka és egyéb vagyona, még abban az esetben is, ha bérbeadás útján hasznosítják. Ellenben nem tekinthetők telepeknek azok a helyek, ahol a vállalat üzletkörénél, vagy a munka természeténél fogva valamely gazdasági műveletet vagy ipari munkálatot a vállalat üzleti működésének helyén kívül vagy helyétől távol kell esetleg hosszabb időn át elvé­gezni. Ilyen a fakitermelő vállalat erdőirtása, mert há a vál­lalatnak saját erdeje nincsen, a vásárolt faállományt mindig a teleptől távoleső helyen kell kitermelni. Ha azonban a válla­lat a kitermelt faállomány ipari feldolgozása vagy megmun­kálása céljából az erdőirtás helyén fűrészmalmot vagy gőz­fűrészt állít fel, az ilyen helyet már a vállalat telepének kell tekinteni és a községtől a társulati adó arányos részének át­utalását nem lehet megtagadni. A f akitermelésisel azonos mó­don kell elbírálni az útépítést, a vasútépítést és a csatornázást is, mert az ilyen munkálatokkal foglalkozó vállalatok üzleti működése éppen a telepétől távol eső helyen elvégzendő mun­kálatok vállalásából áll. A munkahely tehát az ilyen vállala­toknál sem tekinthető telepnek. Ugyanilyen szempontból kell elbírálni az építkezési vállalatokat is, hacsak a T. 32. §-ának (5) bekezdésében (Ut. 113. §.) említett eset nem forog fenn, amely esetben az építkezés helyét is telepnek kell .minősíteni

Next

/
Oldalképek
Tartalom