Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 478. A m. kir. pénzügyminiszter 1940. évi 2.000. P. M. számú rendelete, a társulati adóról, a tantiemadóról és a társulati vagyonadóról szóló 1940 : VII. t.-c. végrehajtásáról.

2358 ' 478. 2.000/1940. P. M. sz. tében számoltatnak el, ennélfogva az ilyen intézetek és közüzemek részben rendeltetésüknél fogva nem alanyai a társulati adónak, részben állandó adómentességet élveznek. i(3) Az államnak, törvényhatóságnak és községnek (városnak) üzemei közül társulati adó alá eső vállalatnak tehát csak azokat a vállalatokat lehet tekinteni, amelyéknél a pénzügyi szempont lép előtérbe, és amelyeket a közület éppen azért létesít, hogy azok a közületi bevételeknek hathatós támaszai legyenek. Ha az ilyen közületi vállalat az állami vagy községi (városi) közigazgatás keretén belül fejti ki üzleti tevékenységét, közületi vállalatnak tekintendő és a társulati adóalanyok ebben a §-ban tárgyalt csoportjába sorolandó. Ha azonban a közületi vállalatot önállósítják, határozott üzleti tőkével látják el és a 2. ,§-ban tárgyalt társaság formájában fejti ki üzleti működését, az ilyen önállósított közüzemet a 2. §-ban tárgyalt vállalatnak ktell tekinteni még abban az esetben is, ha az üzleti felesleg a közületi háztartás rendes bevételei közé tartozik. (4) Az államnak, törvényhatóságnak és községnek (városnak) az előző bekezdésben említett vállalatai bérbeadásából eredő jövedelme társulati adó alá nem esik. (5) Amennyiben valamely állami vállalat bevallásra felhívatván, társulati adó alá tartozását vitatná, az adó kivetése előtt a pénzügyminiszter utasítását kell kérni, aki az érdekelt miniszter meghallgatása után dönt az adókötelezettség kérdésében. 4. §. (1) A T. 1. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában említett adóalanyok közé a közforgalmú vasutak és a takarékpénztárak, illetőleg pénzbetétek átvételére jogosított intézetek tartoznak; az ilyen vállalatoknál tehát a társulati adó fizetésére vonatkozó kötelezettséget nem a yállalati forma, hanem az üzletkör állapítja meg. (2) Közforgalmú vasutaknak általában az olyan vasutakat kell tekinteni, amelyeket személy- vagy áruszállításra bárki igénybe vehet. A közforgalmú vasutakhoz tehát nem számíthatók a magánhasználatú vasutak, amelyek rendszerint kereskedelmi és iparvállalatok, illetőleg gazdaságok telepét a közforgalmú vasutakkal kötik össze, vagy pedig kizárólag a telep területén a munkapályákat alkotják. Ezeknek a magánhasználatú vasutaknak üzleteredménye, illetőleg fenntartási költsége a vállalat vagy gazdaság keretén belül nyer elszámolást és így külön adótárgyat nem alkot. A közforgalmú vasutsaik adókötelezettségénél teljesen ; közömbös, hogy jfővasúti vagy helyiérdekű vasúti, illetőleg valamely város vagy község területére korlátozott közúti forgalmat bonyolíIának le, és