Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 385. A m. kir. minisztérium 1940. évi 4.560. M. E. számú rendelete, az egyfelől a Cseh-Morva Protektorátus területén, másfelől a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területeken lakó vagy ott székhellyel bíró hitelezők és adósok között fennálló pénzkövetelések kiegyenlítése tárgyában a Német Birodalom kormányával megkötött fizetési egyezmény - # életbeléptetésével kapcsolatos büntető rendelkezésekről.

1784 385. 4.560/1940. M. E. sz. követelés megfizetésére halasztást ad, vagy a kötelem tartalmát megváltoztatja, ilyen követelésnek az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő módon történő kielégítését a Hivatal engedélye nélkül elfogadja vagy kikényszeríti; 2. azt a belföldi hitelezőt, aki a Hivatal felhívása ellenére a rendes ember gondosságával nem szorgalmazza, hogy az. Egyezmény alá eső lejárt követelését az adós a Magyar Nemzeti Bank számlájára koronában fizesse be; 3. azt, aki az Egyezmény hatálya alá eső követelést avégből, hogy az államkincstár elessék a belföldi hitelezők javára az Egyezmény keretéhen befizetésre kerülő koronaösszegek felárral számított pengőellenértékének attól a részétől, amely a 100 korona = 14.28 pengős árfolyamon kiszámított pengőellenértéket meghaladja, a Hivatal vagy a Magyar Nemzeti Bank előtt olyannak igyekszik feltüntetni, mint amely nem esik az Egyezmény hatálya alá, vagy a követelést egyébként oly módon igyekszik beszedni vagy átutaltatni, hogy az államkincstár az említett jogát ne gyakorolhassa; 4. azt, aki avégből, hogy ő vagy más jogtalanul árfolyamkiegészítéshez jusson, fenn nem álló vagy bár fennálló, de az árfolyanikiegészítésre fennálló rendelkezések hatálya alá nem eső tartozást a Hivatal vagy a Magyar Nemzeti Bank előtt olyannak igyekszik feltüntetni, mint amely árfolyamkiegészítésre joigosuílt. (2) A pénzbüntetésre az 1928 :X, törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogyha pénzbüntetés legmagasabb összege nyolcezer pengő. (3) A pénzbüntetés átváltoztatására és a kihágás, elévülésére az 1931:XXVI. t,-c. 3. §-ának (3), illetőleg (4) bekezdésében foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást. 2. §. (1) Azt a pénzt vagy egyéb értéket, amelyre nézve a bűncselekményt elkövették, abban az esetben is el lehet kobozni, ha az nem a tettesnek vagy részesnek, hanem másnak a tulajdona és az utóbbinak a bűncselekmény elkövetéséről előzetes tudomása volt, vagy a körülményeknél fogva azt tudnia kellett. (2) Az elkobzást akkor is el lehet rendelni, ha a bűnvádi eljárást a terhelt halála, távolléte vagy más ok miatt megindítani vagy folytatni nenl lehet. Az eljárásra a bűnvádi perrendtartás 477. §-a megfelelően irányadó. ,(3) Ha az elkobzást amiatt, mert az elkobzandó tárgy nem a tette® vagy részes tulajdona, és a! jelen §•. (1) bekezdése nem alkalmazható, vagy mert az elítélt vagyonát a büntetés kijátszása végett másra átruházta, vagy egyéb okból nem lehet