Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 245. A m. kir. minisztérium 1940. évi 4.000. M. E. számú rendelete, a magyar állampolgárság fenntartására irányuló bejelentések határidejéről. - 246. A m. kir. minisztérium 1940. évi 3.700. M. E. számú rendelete, a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeken volt magyar, illetőleg volt cseh-szlovák közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok, valamint a m. kir. honvédség és a m. kir. csendőrség volt tagjai, úgyszintén mindezek özvegyei és árvái ellátásának szabályozásáról.

246. 3.700/1940. M. E. sz. 995 tett kérelmet nem lehet figyelembe venni, kivéve, ha az érdekelt hitelt érdemlően igazolja, hogy a kérelmet a megszabott határidőig hibáján kívül álló okból nem terjeszthette elő. Az ilyen esetben az ellátást — ha arra a folyamodó egyébként jogosult — az illetékes miniszterrel egyetértve, az esetenkint mutatkozó szükséghez képest a kárpátaljai kormányzói biztos meghallgatásával a pénzügyminiszter engedélyezheti. (6) A jelen rendelet alapján megállapítható ellátásokra váló igény elbírálásánál az 1921. évi július hó 26. napja és az 1939. évi március hó 15. napja közötti időben oseh-szlovák közszolgálati alkalmazásban teljesített szolgálat az 1912 : LXV. t.-ic. 6. §-a (1) bekezdésének 2. pontjában és a 44. §-a (1) bekezdésének 2. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából idegen hatalomnál teljesített szolgálatnak nem tekintihető. 3. §. Állandó vagy egyszersmindenkorra szóló ellátás megállapítása. (1) Az 1940. évi július hó 1. napjától kezdődőleg állandó ellátást (nyugdíjat, lakáspénzt stb.), vagy egyszersmindenkorra szóló ellátást (végkielégítést) kell megállapítani, illetőleg — nyugdíjra vagy végkielégítésre való igény hiányában — a szolgálatból ellátás nélkül elbocsátottnak kell tekinteni azt a volt magyar közszolgálati alkalmazottat, aki az 1921. évi július hó 26. napja előtt a visszatért kárpátaljai területeken magyar közszolgálati kötelékben állott, állását azonban magyarsága miatt ellátás nélkül elvesztette, valamint a visszatért kárpátaljai területeken szolgálatot teljesített azt a volt cseh-szlovák közszolgálati alkalmazottat, akit az 1939. évi március hó 15. napja után a magyar közszolgálatban átmenetileg sem alkalmaztak, illetőleg akinek az átmenetileg történt alkalmazása az 1940. évi j/úüus hó 1. napja előtt megszűnt. (2) Annál, akit az átmenetileg történt alkalmazásból az 1940. évi július hó 1. napja után bocsátanak el, az állandó ellátást (nyugdíjat, lakáspénzt stb.), vagy az egyszersmindenkorra szóló ellátást (végkielégítést) az átmeneti alkalmazás megszűnését követő hó első napjától kezdődőleg kell megállapítani, azt pedig, akinek nyugdíjra vagy végkielégítésre igénye nincsen, az átmeneti alkalmazás megszűnését követő hó első napjától kezdődőleg kell a szolgálatból ellátás nélkül elbocsátottnak tekinteni. ,(3) Annál a volt magyar, illetőleg volt csehszlovák közszolgálati alkalmazottnál, özvegynél és árvánál, aki az 1939.