Rendeletek tára, 1939

Rendeletek - 395. A m. kir. belügyminiszter 1939. évi 143.799. számú körrendelete, a tiszteletbeli tiszti ügyésznek a kiskorúak és gondnokoltak ellen peres és perenkívüli, valamint bűnügyekben magánfél részéről megbízásáról.

395. 143.799/1939. B. M. sz. 1437 395. A m. kir. belügyminiszter 1939. évi 143.799. számú körrendelete, a tiszteletbeli tiszti ügyésznek a kiskorúak' és gondnokoltak ellen peres és perenkíviili, valamint bűnügyekben magánfél részéről megbízásáról. A tiszteletbeli tiszti ügyésznek a kiskorúak és gondnokoltak ellen peres és perenkívüli, valamint bűnügyekben magánfél részéről való megbizatása tárgyában kiadott 8.684/1912. B. M. számú elvi jelentőségű miniszteri határozat helyes értelmezése körül vita merült fel

1 és pedig abban a» irányban, hogy az említett határozatban foglalt tilalom minden tiszteletbeli tiszti ügyészre vonatkozik-e, vagy csak azokra a tisztelet-, béli tiszti ügyészekre, akiket tényleges szolgálatra berendeltek, vagy valamely ügy ellátásával bíztak meg. Ebben a vitás kérdésben az az álláspontom, hogy az. említett 8.684/1912. B. M. számú elvi határozat csak úgy értelmezhető, hogy az abban foglalt elvi kijelentés nem vonatkozik minden tb, tiszti ügyészre, hanem csak a tényleges szolgálatra berendelt tb. tiszti ügyészekre, valamint azokra a tb. tiszti ügyészekre, akik valamely konkrét ügy ellátására kaptak megbízatást; még pedig az utóbbi esetben csak annyiban, amennyiben a hivatalos megbízás tárgyát képező ügy és a magánr megbízás tárgya között valami kapcsolat van. Az idézett határozatnak olyan érteljnezése ugyanis, hogy annak elvi kijelentése általánosságban minden tb. tiszti ügyészre vonatkozik, végeredményében azzal a következménynyel járna, hogy a tb. tiszti ügyészekké kinevezett ügyvédek ezen. minőségüknek egész tartama alatt bizonyos mérvű kötöttségben volnának, és így az egyéb vármegyei állásokra tb. tisztviselőkké kinevezett más magánegyénekkel szemben különleges jogállást ffoglalnának el. Ilyen különleges jogállás létesítése pedig nem volt és nem is lehetett az említett, határozat célja, már csak azért sem, mert maguk az elvi kijelentésnek alapjául vett és a határozatban felemlített jogszabályok sem adtak alapot ilyen értelmű következtetés levonására. A 125.000/1902. B. M. számú rendelet (Rt. 1902. 1156. o.) 34. §;ának (2) bekezdése kifejezetten csak a tényleges szolgálatra való berendelés tényéhez fűződőén és annak idejére szólóan rendelkezik a tb. tisztviselők kötelességeiről és jogairól, az tehát kizárólag csak a szolgálatra tényleg berendelt tb. tisztMagy. Rend. Tata, 1939. Vlí—

IX. f. 91