Rendeletek tára, 1939

Rendeletek - 57. A m. kir. iparügyi miniszter 1939. évi 45. Ip. M. számú rendelete, a vas- és fémiparban, továbbá a gépgyártó és közlekedési eszközöket gyártó iparban, a villamossági iparban, a hangszeriparban, a műszereket, tudományos eszközöket és tanszereket gyártó iparban alkalmazottak munkaidejének szabályozásáról.

158 57. 45/1939. Ip. M. sz. berendezések és közlőmű vek (trasmissiók) kezelésiét végző személyzetet, i Az előző bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából nem munkafelügyelettel megbízott személy az, aki ugyanolyan munkát, vagy ugyanolyan munkát is végez, mint a felügyeletére bizott munkavállalók. A munkaidőnek az előző bekezdés b) és c) pontján alapuló meghosszabbítása alatt a személyzetet nem szabad termelő munkával foglalkoztatni, szakmunkások (a termelőmunkát végző személyzet) pedig csak gép tisztítást és karbantartást, avagy szakismeretet igénylő olyan munkát Végezhetnek, amelynek elvégzésétől függ a munkának a következő munkanapon akadálytalan megkezdései. Azt, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, továbbá a női alkalmazottakat, az első bekezdés b* és c) pontja alapján a 2., a 4. és a 7. §., szerint megengedett munkaidőn túl nem szabad foglalkoztatni. 6. §. A munkaadó a munkaidőt az elkerüHhetetlenül szükséges mértékben meghosszabbíthatja: 1. erőhatalom, elemi csapás vagy baleset elhárítása, vagy következményeinek megszüntetése érdekében; 2. nyersanyag, kész- vagy félgyártmány romlástól meg- óvása érdekében; 3. üzemi gép, létesítmény és berendezés sürgősen szükséges javítása és üzemképes állapotba helyezése érdekében; 4. egyéb halaszthatatlan javítás elvégzése érdekében; 5. a külső szereléssel, üzemi próbával és kísérlettel, valamint, átadással kapcsolatos munka elvégzése érdekében; 6. hatósági megrendelésnek állami érdekből halaszthatatlan teljesítése érdekében; feltéve, hogy olyan munkáról van szó, amelyet a 2. •$. értelmében megállapított (munkaidőn belül kisegítő munkaerők alkalmazásával sem lehet elvégezni. A munkaidőnek az első bekezdés 4. vagy 5. pontján alapuló meghosszabbítása alatt csak egyes munkavállalókat, mégpedig a rendes munkaidő alatt foglalkoztatott munkavállalóknak legfeljebb tíz százalékát — ugyanazt a munkavállalót azonban a 4. és az 5. pontban alapuló foglakoztatást együttesen sziámiivá, évente legfeljebb hatvan órán át — szabad foglalkoztatni. A munkaidőnek a jelen §. első bekezdése 1., 2. és 6. pontján alapuló meghosszabbítását a munkaadó a munkaidő meghosszabbításának kezdő időpontjától számított negyvennyolc óra alatt köteles àz elsőfokú iparhatóságnak bejelenteni, A