Rendeletek tára, 1939

Rendeletek - 56. A m. kir. iparügyi miniszter 1939. évi 44. Ip. M. számú rendelete, a vegyészeti és a ruggyantaiparban alkalmazottak munkaidejének szabályozásáról.

152 56. 44/1939. Ip. M. sz. munkaadó, amennyiben gyárszerű iparűzésről (78.000/1923. K. M. számú rendelet [Rt. 1923. 611. o.] 4. §. második bekezdés) vagy képesítéshez nem kötött ipar üzéséről van szó, közvetlenül a kereskedelmi és iparkamaránál, egyébként az ipartestületnél is benyújthatja. A kereskedelmi és iparkamara, illetőleg az ipartestület köteles a kérelmet véleményével együtt negyvennyolc óra alatt az iparügyi miniszterhez felterjeszteni. A második bekezdés alapján hozott határozatot az érdekeltségei, az elsőfokú iparhatósággal és am. kir. rendőrség működési területén az iparüzem telepe szerint illetékes m. kir. rendőrkapitánysággal (rendőri kirendeltséggel), Budapesten a m. kir. rendőrség kerületi kapitányságával is közölni kell. A jelen §-ra alapított kérelmet több munkaadó együttesen is előterjesztheti. Az elsőfokú iparhatóság a bejelentett és azi engedélyezett munkaidőmeghosszabításokról jegyzéket vezet. 8. §. A jelen rendelet rendelkezései szempontjából a munkaidőbe be kell számítani azt az időt, amelyet az alkalmazott a telepen munkára készenlétben tölt, és —a második bekezdésben foglat kivétellel — azt az időt, amelyet a telepen kívül a munkaadó megbízásának teljesítésével tölt. A jelen rendelet rendelkezései szempontjából nem számít be a munkaidőbe: 1. a 3. §-ban nem említett munkavállaló által az egyik községből (városból) a másik községbe (városba) való utazással töltött idő; 2. a légvédelmi szolgálat; 3. az önkéntes tűzoltók készültségi szolgálata; 4. a közhasználatú gázműveknél alkalmazottak készültségi szolgálata. 9. §. Túlmunkának kell tekinteni — a 2. §. harmadik bekezdése, valamint a 3. és 4. §, az 5. §. első bekezdésének c) pontja, végül a 8. §. második bekezdése álapján végzett munka kivételével — a heti negyvennyolc, továbbá az 5. §. első bekezdésének c) pontja alapján a heti hatvan órán túl végzett munkát. A túlmunkát a munkaadó a rendes munkabérnél legalább huszonöt százalékkal magasabban köteles díjazni. Darabbérnél és akkordbérnél a munkavállaló megelőző heti (esetleg két heti vagy egy hónapi) keresetének egy munkaórára eső átlagát kell órabérnek tekinteni. A második bekezdésben említett követelést attól a naptól számított egy év alatt lehet érvényesíteni, amely napon a munkavállaló megkárosításáról tudomást szerzett, amennyiben az igény érvényesítése időközben el nem évült. Az ala-