Rendeletek tára, 1939

Rendeletek - 56. A m. kir. iparügyi miniszter 1939. évi 44. Ip. M. számú rendelete, a vegyészeti és a ruggyantaiparban alkalmazottak munkaidejének szabályozásáról.

T 148 56. 44/1939. Ip. M. sz. 1, §. A T.-nek a munkaidőre vonatkozó rendelkezései a vegyészeti- és a ruggyantaipar tekintetében, a harmadik bekezdésében foglalt kivételekkel, 1939. évi március hó 1. napján hatálybalépnek. A képesítéshez, illetőleg a képesítéshez és engedélyhez, kötött iparok közül a jelen rendelet hatálya alá tartozik a szappanos és a gyertyamártó, a gummijavító (gummivulkánizáló, pneumatikjavító), a mesterséges ásványvizeket, gyógyszereket és mérgeket készítő, valamint a robbantószereket készítő ipar. A jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoznak; 1. a T. 2. §-a alá eső üzletekre, üzemekre, vállalatokra ésalkalmazottakra; 2. a tisztviselőkre; 3. azokra az alkalmazottakra, akiket munkaadójuk kizárólag nyílt árusítási üzletben (boltban), valamint ahhoz tartozó irodai és raktárhelyiségben vagy más helyiségben csak az. árusítással kapcsolatos munkával foglalkoztat. Az előző bekezdés 3. pontjában említett alkalmazottak munkaidejére a 34.400/1938. K. K. M. számú rendelet (Rt. 193&. 3303. o.) rendelkezései irányadók. A jelen rendelet rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából a vegyészeti, illetőleg a ruggyantaiparban alkalmazottnak kell tekinteni az ilyen üzemben alkalmazott munkavállalót abban az esetben is, ha más ipar körébe vágó munkát, vagy nem is ipari munkát végez. Az iparosnak az üzemben foglalkoztatott családtagjai az alkalmazottakkal egyenlő elbírálás alá esnek. Abban a kérdésben, hogy valamely üzem, vagy valamely alkalmazott a jelen rendelet hatálya alá esik-e vagy sem, az; iparhatóság határoz, mégpedig, ha gyárszerű iparűzésről vagy képesítéshez nem kötött ipar úzéséről van szó, a kerületi iparfelügyelő, valamint a kereskedelmi és iparkamara, egyéb esetben az ipartestület meghallgatása és szükség esetében helyszíni szemle után. 2. §. A jelen rendelet hatálya alá eső alkalmazottak valóságos munkaideje — az alábbi kivételeket nemi tekintve — a munkaközi szünetek beszámítása nélkül huszonnégy óra alatt nyolc óránál, egy-egy héten negyvennyolc óránál hosszabb nem lehet. Ha valamely üzemben a hétnek egy vagy több köznapján nyolc óránál rövidebb munkaidő van megállapítva, más köznapokon a munkaidőt legfeljebb kilenc órára, ha pedig egy köznapon szünet van megállapítva, más köznapokon a munkaidőt legfeljebb tíz órára lehet felemelni. A munkaidő azon-