Rendeletek tára, 1939

Rendeletek - 55. A m. kir. iparügyi miniszter 1939. évi 43. Ip. M. számú rendelete, a fa- és csontiparban alkalmazottak munkaidejének szabályozásáról.

146 55. 43/1939. Ip. M. sz. heti (esetleg kétheti vagy egyhónapi) keresetének egy munkaórára eső átlagát kell órabérnek tekinteni. A második bekezdésben említett követelést attól a naptól számított egy év alatt lehet érvényesíteni, amely napon a munka vállaló megkárosításáról tudomást szerzett, amennyi ben az igény érvényesítése időközben el nem évült. Az alacsonyabb munkabér átvételétől számított három év elteltével a különbözetre vonatkozó igény elévül (a T. 5. §-ának második bekezdése). • Az előző bekezdés rendelkezései nem érintik a munkavállalónak a munkaadó ellen a szolgálati szerződésen alapuló egyéb követeléseinek érvényesítését (a T. 5. §-ánakharmadik b eikezdés'e). 10. §. A munkavállalónak munkaközben pihenésre és étkezésre megfelelő időt kell engedni. Ha a munkaidő nyolc és fél óránál hosszabb, de kilenc és fél órát meg nem halad, legalább félórai, kilenc és fél óránál hosszabb', de tíz és fél órát m&g nem haladó munkaidő esetén legalább egyórai munkaközi szünetet kell adni. Ha a napi munkaidő tíz és fél óránál hosszabb, legalább masfélóra! munkaközi szünetet kell adni. Nem köteles a munkaadó munkaközi szünetet adni annak a munkavállalónak, aki folytonos szolgálatot kívánó munkát rendszeresen úgy teljesít, hogy tizenkét órai munka után huszonnégy órai pihenőt kap. A munkaközi szünet tartama negyedóránál rövidebb nem lehet, és ellenkező megállapodás hiányában nem számít be a munkaidőbe (a T. 4. §-ának második bekezdése). 11. §. Ha az üzem természete megengedi, a munkaközi szüneteket az üzem azonos munkát végző valamennyi munkavállalójának, osztályok szerint alakuló tagozódás esetében az egyes osztályok azonos mnnkát végző munkavállalóinak egy időben kell megadni. Ha az üzemi viszonyok lehetővé teszik, a munkavállaló a félóránál nem rövidebb munkaközi szünet tartama alatt az üzemi helyiséget (telepet) elhagyhatja. 12. #. A munkaidő kezdetét és végét, a munkaidő meghosszabbítása esetében— a 6. §. első bekezdésének 1. és 3. pontjában említett esetek kivételévél — a meghosszabítoft munkaidő kezdetét és végét, a meghosszabbítás okát, mégpedig a 7. §. második bekezdése esetében a miniszter engedélyére hivatkozással, továbbá a munkaközi szünetek tartamát, munkaidőrendként, olvashatóan olyan helyen kell közzétenni, ahol azt minden munkavállaló könnyen láthatja. Amennyiben a munkavállalók munkaidőbeosztása nem azonos, a munkaidőrendben a munkavállalók felsorolásával a