Rendeletek tára, 1939
Rendeletek - 683. A m. kir. iparügyi miniszter 1939. évi 64.100. Ip. M. számú rendelete, a zsákok forgalmának korlátozásáról.
683. 64.100/1939. Ip. M. sz. 2583 1. §. A jelen rendelet hatálya kiterjed a jutából, a kenderből, valamint az ezek keverékéből előállított zsákra. 2. §. Zsákba csomagolt gabona vagy más szemes termény (mák, borsó stb.), őrlemény vagy hántolt áru vevője köteles az áru átvételekor cserezsákot adni, vagy a zsák kiürítése után, legkésőbb azonban az átvételtől számított négy hét alatt, ha pedig az árut a zsákkal együtt tovább adta, hat hét alatt az eladónak a zsákot visszaszolgáltatni, vagy más használt zsákot beszolgáltatni. A cserezsák, illetőleg az utóbb beszolgáltatott zsák csak a kiszolgáltatott zsákkal azonos nagyságú olyan zsák lehet, amelyet előzőleg ugyanolyan áruval való megtöltésre használtak. Az eladó a használt zsák átvételét, illetőleg visszavételét nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy a zsák további használatra nem alkalmas. 3. §. Ha a vevő az áru átvételekor nem ad cserezsákot, az eladó a zsákba csomagolt árut a vevőnek csak abban az esetben szolgáltathatja ki, ha a vevő a 2. §-ban foglalt kötelezettsége biztosítására zsákonkint három pengő biztosítékot ad. Ha a vevő a 2. §-ban foglalt kötelezettségét teljesíti, az eladónak a biztosítékot vissza kell adnia, ha pedig a vevő azt a kötelezettségét nem teljesíti, a biztosítékot elveszti. 4. §. Ha az eladó a zsákot a vevő tulajdonába adta, köteles a visszaszolgáltatott zsákért, illetőleg a cserezsákért az árellenőrzés országos kormánybiztosa által megállapított térítést megfizetni. A zsák visszaszállításának költsége — ha a felek másként nem egyeznek — a vevőt terheli. 5. §. A honvédség részére, valamint a külföldre szállított áruk csomagolására használt zsákokra jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoznak. 6. §. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki a jelen rendelet 2. és 3. §-ában foglalt rendelkezések valamelyikét megszegi vagy kijátsza. A pénzbüntetésre az 1928 : X. törvénycikk rendelkezései irányadók. A pénzbüntetés legmagasabb mértéke nyolcezei pengő, olyan esetben pedig, amikor megállapítható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, a nyolcezer pengőnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege. A pénzbüntetés átváltoztatására, valamint a kihágás elévülésére az 1939 : II. t.-c. 212. §-ának (4) és (5) bekezdésében, a befolyt pénzbüntetés hovafordítására nézve pedig az 1939 : II.