Rendeletek tára, 1939

Rendeletek - 640. A m. kir. minisztérium 1939. évi 11.320. M. E. számú rendelete, az aranyban teljesítendő fizetésekről szóló 410/1932. M. E. számú rendelet hatályának újabb meghosszabbításáról. - 641. A m. kir. minisztérium 1939. évi 11.610. M. E. számú rendelete, a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. törvénycikk végrehajtása tárgyában kiadott 7.720/1939. M. E. számú rendelet újabb kiegészítéséről.

641. 11,610/1959. M. E. sz. 2309 adók akkor is, ha külföldi vállalat a jelen rendelet hatálybalépése után kér iparigazolványt vagy iparengedélyt. 2. §. Ha belföldi vállalatnak külföldön szolgálatot teljesítő alkalmazottja tekintetében a T. 17. §-ának végrehajtása szempontjából különleges intézkedés mutatkozik szükségesnek, az Értelmiségi Munkanélküliség Ügyeinek Kormánybiztosa erre nézve előterjesztést tesz a vállalat működési köre szerint illetékes miniszternek. Az előterjesztés tárgyában az illetékes miniszter a külügyminiszterrel egyetértve határoz. 3. §. A 7.720/1939. M. E. számú rendeletben és a T. végrehajtására vonatkozó más jogszabályokban meghatározott bejelentésok és adatszolgáltatás tekintetében a T. 1. és 2., valamint a 7.720/1939. M. B. számú rendelet 1—6. §-ai értelemszerűen irányadók akkor is, ha az, akire a bejelentés, illetőleg az adatszolgáltatás vonatkozik, külföldön lakik, vagy nem magyar állampolgár. L §. A 7.720/1939. M. E. számú rendelet 64. §-a alapján -4tekintet nélkül arra, hogy magyar állampolgár-e vagy nem — az is kérheti annak megállapítását és tanúsítását, hogy a T. értelmében zsidónak nem tekintendő, aki külföldön lakik. Ilyen esetben a tanúsítvány kiállítására annak a törvényhatóságnak első tisztviselője illetékes, amelynek területén a kérelmező Magyarországon utoljára lakott, ha pedig ,a kérelmező sohasem lakott Magyarországon, a tanúsítvány kiállítására Budapest székesfőváros polgármestere illetékes. A tanúsítvány kiállítása iránt a kérelmet a folyamodó lakóhelye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál kell előterjeszteni. //. A T. 21. §~ának végrehajtására vonatkozó és ezzel kapcsolatos rendelkezések. 5. §. Ha a T. 17. vagy 19. §-a alá eső munkaadó a T. rendelkezései következtében olyan alkalmazottat bocsát el szolgálatból, akinek a vállalattól, illetőleg a vállalati vagy más nyugdíjpénztártól nincs igénye nyugdíjra, az alkalmazottat a javadalmazásának a törvényes felmondási időre eső része és a törvényes végkielégítés illeti meg, tekintet nélkül arra, hogy részére szolgálati szerződés, alapszabály, nyugdíjszabályzat, igazgatósági, közgyűlési vagy egyéb határozat esetleg a törvényesnél hosszabb felmondási időt és a törvényesnél magasabb összegű végkielégítést biztosítana. Az alkalmazottat a törvényes felmondási időre eső javadalmatzás akkor is megilleti, ha a törvényes felmondási idő alatt a vállalatnál nem is teljesít szolgálatot. A 4.600/1933. M, E. számú rendelet (Bt. 1933. 1174. o.)