Rendeletek tára, 1938

Rendeletek - 19. A m. kir. belügyminiszter 1938. évi 34. számú rendelete, a városrendezésről és az építésügyről szóló 1937 : VI. törvénycikk városrendezésre és telekátalakításra vonatkozó rendelkezéseinek a Budapest székesfőváros környékének területéhez tartozó nagyközségekre kiterjesztéséről. - 20. A m. kir. belügyminiszter 1938. évi 206.309. számú körrendelete, kiskorúak (gondnokoltak) hagyatéki ügyeiben az örökösödési illeteték lerovásáról.

19. 34/1938. B. M. sz. 20. 206.309/1938. B. M. sz. 175 19. A m. kir. belügyminiszter 1938. évi 34. számú rendelete, e városrendezésről és az építésügyről szóló 1937 : VI. törvénycikk városrendezésre és telekátalakításra vonatkozó rendelkezéseinek a Budapest székesfőváros környékének területéhez tartozó nagyközségekre kiterjesztéséről. Az 1937 : VI. te. 18. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a törvénynek a városrendezésre ' és a telekátalakításra vonatkozó rendelkezéseit a Budapest székesfőváros környékének — az 1937 : VI. te. 2. §-ának (7) bekezdése értelmében megállapított — területéhez tartozó nagyközségekre kiterjesztem. Ez a rendelet 1938. évi február hó 1. napján lép hatályba. Budapesten, 1938. évi január hó 20-án. Széli József s. k. m. kir. belügyminiszter. 20. A m. kir. belügyminiszter 1*938. évi 206.309. számú körrendelete, kiskorúak (gondnokoltak) hagyatéki ügyeiben az örökösödési illetetek lerovásáról. I. A kir. bíróságok és a kir. közjegyzők több esetben azzal a panasszal fordultak a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz, hogy az árvaszékek a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvet mindaddig nem hagyják jóvá, míg az örökös az örökösödési illetteket le nem rótta. Ezért az Árvaszéket tájékoztatásképen a következőkről értesítem. '. Az 1920: XXXIV. te. 45. §-ának (6) bekezdésében, illetőleg az 5.100! 1931. M. E. számú rendelet (Rt. 1931. 1408. o.) 68. §. (7) bekezdésébein foglalt az a rendelkezés, hogy az illetéklerovás elmulasztása esetében a hatóságnak a jóváhagyást vagy a hozzájárulást nem szabad megadnia, a törvény helyes értelmezése szerint csak a jogügyleti illeték lerovásának elmulasztása esetére vonatkozik (1920 : XXXIV. te. 45. §-ának 4. és 5. bekezdése). A gyámhatóságok tehát abból az okból, hogy az örökösödési illeték lerovását a felek elmulasztották, a hagyatéki eljárás befejezéséhez szükséges gyámhatósági jóváhagyást nem tagadhatják meg, sem az örökösödési illeték lerovásáig a jóváhagyást nem tarthatják függőben. Ilyen esetbein csupán hivatalos lelet felvételének van helye (1920 : XXXIV. te. 45. §-ának 2. bekezdése).