Rendeletek tára, 1936

Rendeletek - 367. A m. kir. igazságügyminiszter 1936. évi 44.000. I. M. számú rendelete, a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról szóló 1936: XI. törvénycikk hatálybalépéséről, és az e törvény következtében szükséges eljárási és telekkönyvi rendelkezésekről.

367. 44.000/1936. I. M. sz. 1379 miniszterhez fordul. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a kegyúri terhek kérdésében az igazságügyminiszter meghallgatása után határoz. Határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye. 55. §. A földmívelésügyi miniszter földbirtokpolitikai szempontból tett nyilatkozatát a jogügyletről felvett okirat másolatának visszatartásával közli a hitbizományi bírósággal, és ehhez a nyilakozatához az 54. <§. második bekezdésén alapuló eljárás esetében csatolja a vallás- és közoktatásügyi miniszter határozatát is. A földmívelésügyi miniszter nyilatkozatában azt is közölheti, hogy mely földbirtokpolitikai szempont érvényesülése esetében, különösen hogy mely ingatlanrészeknek kisbirtokokra eldarabolása esetében nyilvánítaná kívánatosnak az elidegenítési tilalom feloldását. l 56. §. Ha a bíróság az elidegenítési tilalmat az érdekeltek (9. §.) meghallgatása uíán feloldja, a jogügyletről felvett eredeti okiratot az elidegenítési tilalom feloldását tanúsító, és a T. 20. §-ának utolsó bekezdésében foglalt .rendelkezésre is utaló záradékkal látja el, és a záradékkal

1 ellátott eredeti okiratot a folyamodónak visszaadja, az okirat másolatát és a többi iratokat pedig megtartja. Ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter határozatában megjelölte, hogy a kegyúri terhek rendezését mikép kívánja, vagy ha a földmívelésügyi miniszter az 55. §. második bekezdésének megfelelő nyilatkozatot tett, a hitbizományi bíróság erről a folyamodót értesíti. 57. §. Ha a felszabadult ingatlanokat a részesedés megnyílása előtt a felszabadult vagyon utolsó hitbizományi birtokosa kívánja elidegeníteni, az 53—56. §-okban foglalt rendelkezéseket az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni. Ha a bíróság az elidegenítési tilalmat feloldja, intézkedik az iránt is, hogy az ellenérték — a T. 20. §-a második és harmadik bekezdésében foglalt rendelkezéseknek is megfelelően — a felszabadult vagyonhoz csatoitassék, vagy hogy a készpénzből vagy más ingóságokból álló ellenérték a felszabadult vagyon utolsó hitbizományi birtokosának ez iránt előterjesztett indokolt kérelme esetében a hitbizományi kötöttség alatt maradt vagyon, vagy a felszabadult vagyon tehermentesítésére fordíttassék. A készpénzből, vagy értékpapírokból álló ellenérték csatolásának biztosítása érdekében a bíróság a tilalom f-eloildását a jogügyletnek megfelelő rendelkezéssel, többek között olyan rendelkezéssel való kiegészítésétől vagy módosításától is függővé teheti, amelynek értelmében a vevőnek az ellenértéket közvetlenül a m. kir. postatakarékpénztárnál, vagy a Pénzintézeti Központ első kúriájába tartozó valamely pénzintézetnél a hitbizományi bíróság rendelkezési jogának kikötésével zárolt betétként kell elhelyeznie, vagy az említett ellenértéket bírói letétbe kell helyeznie.