Rendeletek tára, 1935

Rendeletek - 236. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1935. évi 52.001. számú rendelete, a munkaidőnek az asztalosiparban szabályozásáról.

852 236. 52.001/1935. K. M. sz. való megóvása érdekében; 3. az üzemi gépeknek és berendezéseknek sürgősen szükséges javítása érdekében, feltéve, hogy olyan munkákról van szó, amelyeket az 1. §. értelmében megállapított munkaidőn belül kisegítő munkaerők alkalmazásával sem lehet végezni. A munkaidőnek jelen §-on alapuló meghosszabbítását a munkaadó a munkaidő meghosszabbításának kezdő időpontjától számitott huszonnégy óra alatt köteles az elsőfokú iparhatóságnak bejelenteni. A jelentés ajánlott levélben postára adását a jelentés megtételének kell venni. 6. §. Az elsőfokú iparhatóság a munkaadó indokolt kérelmére megengedheti, hogy személyzetét egy naptári évben legfeljebb harminc napon, naponkint legfeljebb tíz órán át foglalkoztathassa, ha a vállalatban rendkívüli munkatorlódás áll be, és a felhalmozódott munka elvégzésére a napi munkaidőnek meghosszabbítása múlhatatlanul szükséges. A kereskedelemügyi miniszter a munkaadó kérelmére a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti testületeinek meghallgatása után az első bekezdésben említett túlmunka végzésére legfeljebb további 90 napot engedélyezhet. Az engedélyezett túlórák száma egy-egy héten nem haladhat meg tíz órát.. 7. §. A 2., 3. és 6. §-ok alapján végzett túlmunkát a munkaadó « rendes munkaidőre megállapított munkabérnél legalább 25%-kai magasabban köteles díjazni. Darabbérnél és akkordbérnél a munkavállaló heti (esetleg kétheti vagy egy hónapi) keresetének egy munkaórára eső átlagát kell órabérnek tekinteni. • 8. §. A munkavállalóknak munkaközben pihenésre és étkezésre megfelelő munkaközi szünetet kell adni. Ha a munkaidő öt órát nem halad meg, a munkaközi szünet nem kötelező, öt óránál hoszszabb, de hat órát meg nem haladó munkaidő esetén legalább negyedórai, hat óránál hosszabb, de nyolc órát meg nem haladó munkaidő esetén legalább félórai, nyolc óránál hosszabb, de kilenc órát meg nem haladó munkaidő esetén legalább háromnegyedórai, kilenc óránál hosszabb, de tíz órát meg nem haladó munkaidő esetén legalább egy órai munkaközi szünetet kell engedni. Ha a napi munkaidő tíz óránál hosszabb, a munkavállalóknak ebéd-időben, éjjel pedig a munka közepe táján egy órai munkaközi szünetet, és ezen felül egyszerre, vagy részletekben még legalább fél órai munkaközi szünetet kell engedni. Munkaközi szünetnek csupán olyan munkamegszakítást lehet tekinteni, amely legalább negyedóráig tart. 9. §. A munkaidőnek és a munkaközi szüneteknek kezdetét és végét, a munkaidő meghosszabbítása esetében a meghosszabbított