Rendeletek tára, 1935

Rendeletek - 191. A m. kir. belügyminiszter 1935. évi 261.600. számú rendelete, a társadalombiztosítási tartozások egy részének kivételes elengedése körüli eljárás szabályozásáról.

Ifi. 3ol.éOÖ/íf35. B. M. sz. 735 kinteni, amelyek a közvetlenül adós munkaadó terhére eddig a napig esedékessé váltak. (4) Elengedési eljárás alkalmazásának nincs helye azokra a társadalombiztosítási tartozásokra, amelyek az 1935. évi június hó 30. napja után válnak esedékessé. Ezeket esedékességük szerint meg kell fizetni, és megfizetésük elmulasztásának esetében a ké­sedelmi pótlékkal együtt azonnal be kell hajtani. (5) Háztartási alkalmazott után felszámított társadalombizto­sítási tartozások elengedésének nincs helye. 2. §, Az 1. §. (1) bekezdésének 1. pontja alapján tartozás­elengedésnek csak az alábbi feltételek együttes fennforgása eseté­ben van helye: 1. A hátralékos vállalata vagy üzeme veszteséget szenvedett; e vonatkozásban veszteségnek számít, ha az üzem vagy vállalat üzemi (üzleti) kiadásai a nyers bevételek összegét meghaladják. (Jzemi kiadásoknak tekinthetők: az üzemi anyagkészlet és az áru­készlet beszerzésére, karbantartására és kezelésére fordított ki­adások, az (alkalmazottaknak járandóságai, az épületek, gépek, valamint az egyéb leltári tárgyak elhasználása fejében eszközölt évi tartalékolások vagy leírások abban az esetben, ha a hátralé­kos jövedelmét hiteles mérleggel és nyereség-veszteség-számlával bizonyítja, és ha ezek a tartalékolások vagy leírások a mérleg­ben, illetőleg nyereség-veszteség-számlában szerepelnek; amennyi­ben a tartalékolás vagy leírás nagysága ellen aggály merül fel,, a bizottság (12. §.) az összegnek az alkalmazott könyvszakértő (24. §.) útján történő megállapítását rendelheti el; üzemi kiadások­nak tekinthetők továbbá a vállalatot vagy üzemet terhelő adók, illetékek és vámok, valamint a vállalat vagy üzem behajthatatlan követelései. Nem tekinthetők üzemi kiadásoknak a szervezés költségei, továbbá azok az összegek, amelyeket a hátralékos a vállalat vagy az üzem nagyobbítására, az alaptőke emelésére, nem a régiek pótlására szolgáló új leltári tárgyak beszerzésére, háztar­tási vagy ajándékozási célra fordított. 2. Az 1. pontban körülírt veszteség oly nagymértékű, hogy a vállalat vagy üzem fenntartása csak a társadalombiztosítási tartozások egy részének elengedésével biztosítható; ha e körülmény fennforgása csak akkor tekinthető bizonyítottnak, ha a hátralékos igazolja, hogy a vállalat vagy üzem zavartalan továbbfolytatásá­nak lehetővé tétele érdekében a veszteség következményeinek el­hárítására megkísérelte a vállalatba vagy üzembe újabb saját vagy idegen tőke bevonását, ezirányú törekvései azonban kielégítő ered­ményre nem vezettek. 3. Az 1. pontban említett veszteség a hátralékostól függetlenül, rendkívüli körülmények folytán következett be; e feltétel fennforgá­sát meg kell állapítani abban az esetben, ha a veszteség a hát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom