Rendeletek tára, 1935

Rendeletek - 31. A m. kir. belügyminiszter 1935. évi 173.100. számú rendelete, elidegenítési tilalomnak gépjárómű forgalmi engedélyében és nyilvántartási lapján feljegyzéséről.

74 31. Î73.100/1935. B. M. sz. 31. A m. kir. belügyminiszter 1935. évi 173.100. számú rendelete» elidegenítési tilalomnak gépjárómű forgalmi engedélyében és nyíl' vántartási lapján feljegyzéséről. Kérdés merült' fel arra nézve, hogy gépjárómű forgalma' enge­délye és nyÜvántartási (kartoték-) lapja bírói zálogjog alapításának biztosítására, vagy annak feltüntetésére felhasználható-e, illetőleg; gépjárómű forgalmi engedélyében, és nyilvántartasd (kartoték-) lap­ján az említett körülmények feljegyezhetők-e? Az ezen a téren követendő egységes eljárás biztosítása céljábóf a gépjáróműkerületi elsőfokú rendőrhatóságot — az igazságügy­miniszter úrral egyetértően — miiheztartás vég'ett a következőkről' értesítem. A 250.000/1929. B. M. sz. rendelet (alábbiakban: Kresz) (Rt. 1929, 1278. o.) 62. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a for­galma engedély olyan rendőrhatósági engedély, amely vagyonjogi­forgalom tárgya nem lehet. A gépjárómű forgalombantartására ki­adott ez az engedély tehát kizáróan rendészeti célokat szolgál. A gépjáirómű forgalmi engedélyének célja azt kívánja, hogy annak kiállításánál' rendészeti szempontok érvényesüljenek. Ez az oka annak, hogy a forgalmi engedély kiállításának egyik feltétele­ként a gépjáfóműre vonatkozó bizonyos magánjoga jogviszonyok igazolása is szükséges, de csak annyiban, amennyiben azt a rendé­szeti szempontok megkívánják. A rendészeti célokon felül a forgalmi engedély a gépjáróiműre vonatkozó magánjogi jogviszonyok hiteles tanúsítására, vagy a jogi forgalomban a gépkocsi helyettesítésére nem alkalmas. Ennélfogva sem a gépjáróműkerületi, sem az országos gépjáró­mű-nyilvántartás (Kresiz. 70. §. (1)—(2) beik.) nem tekinthető olyan nyilvántartó jegyzéknek, amely magánjog&Lag jelentős tények köz­hitelű tanúsításáéra és köztudomásrahozására szolgálna. Még ke­vésbbé tekinthető olyan nyilvántartásnak (ú. n. joöhíitásosnyilván­könyvnek), amelyhez a magánjogi forgalomban különleges bizonyí­tási vagy jogváltoztató hatás fűződnék. A forgailani engedélyek és az azokról vezetett jegyzékeik (nyil­vántartó lapok) rendeltetése és természete, valamint az engedély kiállítására, és a nyilvántartás (jegyzék) vezetésére hivatott ható­ság feladatköre kizárja azt, hogy az engedélyt, illetőleg a nyilván­tartást (jegyzéket) bírói zálogjog alapításának biztosítására vagy nyilvánkönyvi feltüntetésére használják fel. Ilyen irányú bejegy­zésnek az említett engedélyben va^y nvilvántnrtásban (jegyzék­ben) általában nincs helye, és így az ilyen bejegyzésre irányuló kére^

Next

/
Oldalképek
Tartalom