Rendeletek tára, 1934

Rendeletek - 402. A m. kir. pénzügyminiszter 1934. évi 2.900. P. M. számú rendelete, a külfölddel szemben fennálló egyes tartozásoknak pengőértékben való befizetéséről szóló 6.900/193L M. E. számú rendeletben megszabott letételi kötelesség mérvének megállapításáról. - 403. A m. kir. pénzügyminiszter 1934. évi 2.943. P. M. számú rendelete, a vállalati alkalmazottak illetményei után járó nyugtailletékről.

1444 403. 2.943/1934. P. M. sz. zandó módon készített kimutatások alapján a társaság évenkint a következő év január havának végéig, felhívás nélkül tartozik befizetni." Az itt idézett törvényes rendelkezések kiterjednek a korlátolt felelőisségű társaságokra is, mert az utóbbiakra az 1932 : X. te. 2. §a értelmében a részvénytársaságokra drányadó illetékügyi jogszabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az említett törvényhelyek alapján a vállalati alkalmazottak illetményei után fizetendő nyugtailletékre nézve — további intézkedésig — az alábbiakat rendelem: 1. §. (1) A m. kir. közigazgatási bíróság joggyakorlata (195. sz. jogegységi megállapodás) szerint az 1920 : XXIV. te. 17. §-ának címében kifejezésre jutó általánosítás (az alkalmazottak nyugtatványi illetéke) arra mutat, hogy a törvény szövegében említett „hivatalnokok, altisztek és szolgák" csak gyűjtő elnevezések, és nem részletező (taxatíve) felsorolása azoknak az alkalmazottaknak, akiknek illetményei után a nyugtailletéket fizetni kell. Vállalati alkalmazottakról lévén szó, azok között az illetékkötelezettség szempontjából ugyanis nem lehet különbséget tenni abban a tekintetben, hogy az a vállalat adminisztrációjában vesz-e részt, avagy üzemi, illetve kereskedelmi ügykörben működik, és teljesít megfelelő szolgálatot. Ennélfogva vállalatoknál alkalmazott hivataínokoknaik nemcsak azok tekintendők, akiik fogalmazási, számviteli vagy kezelési, írásos, vagy egyébként is (magasabb előképzettséget igénylő szellemi munkát teljesítenek, altiszteknek és szolgáknak pedig nemcsak azok minősülnek, akik személyi, vagy általában testi munkát és szolgálatot teljesítenek, hanem bármely elnevezésű állásokban szellemi vagy fizdkai, avagy éppen vegyes szolgálatot teljesítenek, amely szolgálat egyrészt a közönsége© munkások körét meghaladó szakismeretet és szakképzettséget igénylő működés kifejtését igényli, másrészt, akiknek szolgálata szolgálati szerződésen alapuló jogviszonyon, avagy a napszámosok fogalmán kívül álló állandóbb jelegű munkabérviszonyon alapul. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazása szempontjából közönséges munkás az, aki olyan munkakörben teljesít szolgálatot, amely munkakörben foglalkoztatott alkalmazottra nézve a szolgálati viszony — a törvényes rendelkezések értelmében — 15 napnál nem hosszabb felmondással szüntethető meg. A munkaadó és az alkalmazott között a felmondási időre vonatkozóan a törvényes rendelkezéstől esetleg eltérő megállapodást az illetékkötelezettség szempontjából figyelmen kívül «kell hagvm. Napszámos pediig az, aki szakértelmet nem igénylő testi munkát végez. Az olyan napszámost, aíkinak foglalkoztatása állandó jellegű, a közönséges munkások körébe tartozónak kell tekinteni. 2. §, A rendelet bevezetőjében megjelölt vállalatok, társaságok