Rendeletek tára, 1934

Rendeletek - 369. A m. kir. belügyminiszter 1934. évi 260.530. számú körrendelete, a negyedik Magyar Gyógyszerkönyv életbeléptetésével kapcsolatban egyes gyógyszereknek további forgalomban tartásáról. - 370. A m. kir. belügyminiszter 1934. évi 260.500. számú körrendelete, a gyógyszerek árszabásáról.

1286 370. 360.500/1934. B. M. «s. Az árat megállapító gyógyszerész köteles a végösszeg alá nevét aláírni, és a vényt a gyógyszertár bélyegzőjével ellátni. 2. A vény árát mindenkor a gyógyszer kiszolgáltatásának napján érvényes gyógyszerár szab ás szenint kell kiszámítani. 3. Minden egyes vénytételt legalább is 10 fillérben kell számítani, ;ha pedig 10 vagy több egész filléren felül még tört fillér is jön számításba, a 'félfilléren akilit el kell hagyná, félfillért, vagy ezen felüli összeget pedig egy fillérben kell számítani. 4. Oly szereknél, amelyeknél a gyógyszerárszabásban több ártétel ú. n. ultraár fordul elő, akkor kell az olcsóbb ártételt számítani, ha a gyógyszer előírt mennyisége azonos a gyógyszer árszabásban megjelölt olcsóbb ártétel mennyiségével, vagy azt meghaladja. Ha a szer ára a gyógyszerárszabásban csak egy ártételben fordul elő, úgy az bármily mennyiség árának kiiszámításánál irányadó. Ha valamely kisebb mennyiségű gyógyszer ára meghaladná az ugyanezen gyógyszer nagyobb mennyiségére megállapított ultraárát, úgy e kisebb mennyiségben kiszolgáltatott gyógyszerért az ultraárnál magasabb ár fel nem számítható. 5. Ha az orvos a vényen a gyógyszer mennyiségét tüzetesen nem határozza meg, hanem pl. „quantum satis" megjelölést használ, úgy a gyógyszerész a felhasznált mennyiséget a vényen megjelölni tartozik. 6. .Ha az orvos valamely egységes összetételű gyógyszerből, vagy gyógyszerkülönlegességből az eredeti gyári csomagolásban forgalomban levő mennyiségnél kevesebbet rendel {pl. tonogen, adigan stb.), annak árát nem szabad magasabban számítani, mint •amennyi a rendelt mennyiséghez legközelebb eső ugyanannyi, vagy annál nagyobb mennyiséget tartalmazó eredeti gyári csomagolású készítmény ára. 7. A közgyógyszerellátás, illetőleg az államkincstár (m. kir. rendőrség), vagy valamely "közalap, az 1927 : XXI. te. hatálya alá eső betegségi biztosító intézetek, — ú. m. az Országos Társadalombiztosító Intézet és helyi szervei (a kerületi és vállalati pénztárak, a Debreceni Kereskedelmi Betegsegélyző Pénztár), a m. kir. Posta Betegségi Biztosító Intézete; a m. kir. Államvasutak Betegségi Biztosító Intézete; a Közforgalmú Magánvasutak Betegségi Biztosító Intézetei; a m, kir. .Postatakarékpénztár Betegségi Biztosító Intézete; a m. kir. Dohány jövedék Betegségi Biztosító Intézete; a bányatárspénztárak, ideértve a diósgyőri m. kir. állami vas- és acélgyár, valamint a komlói m. kir. kincstári kőszénbánya társpénztáradt is; a Magyar Hajózási Betegségi Biztosító Intézet; a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, továbbá a Gazdasági Munkáspénztár, valamint a vizitársul átoknál (öblözeteknél), és a m. kir. földmívelésügyi miniszteri tárca keretében házi kezelésben végzett munkálatoknál alkalmazottak — terhére kiszolgáltatott, valamint