Rendeletek tára, 1932

Rendeletek - 319. A m. kir. pénzügyminiszter 1932. évi 60.400. számú rendelete, a társulati adóról szóló hivatalos összeállítás módosításáról és kiegészítéséről.

964 319. 60.400/1932. P. Ü. M.-sz. hez fűzött utasítás (6) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően alkalmazandók. 7. §. A 17. §-hoz fűzött utasítás (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészíttetik ki: „Az előbbi rendelkezés alkalmazása szempontjából a családhoz tartozó személyeknek az egyenesagbeli rokonok és sógorok, a testvérek, a testvérek gyermekei, a házastárs, és végül a házastárs testvére tekintendők. A vállalat családi jellegének fennforgását vizsgálat tárgyává kell tenni abbain az esetben is, ha a társaságot csak az alapszabályokbain névszerint megjelölt egy vagy több személy jegyezheti." 8. §. A 18. §-hoz fűzött utasítás a következő új rendelkezéssel egészíttetik ki: „(4) A jelen §-ban foglalt rendelkezések a külföldi vállalatok belföldi leányvállalatainak a megadóztatásánál is megfelelően alkalmazandók." 9. §. A 19. §. (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészíttetik ki: „4. Az 1. §. (1) bekezdésének 1. és 3. pontjaiban felsorolt társaságok terhére előírandó társulati adó általában nem lehet kisebb, minit a 20. §. értelmében számítandó sa iát tőkének 2°/™-e, a házrészvénytársaságok terhére előírandó társulati adó azonban e mellett nem lehet (kisebb, mint az az Összeg, amely a jövedelemés vacfvonadóról szóló 1927. évi 500. P. M. számú hivatalos öszszeállítás 22. és 41. §-aiban foglalt adótételek alapján az esetben volna fizetendő, ha a társaság vagyonát képező ház valamely természetes személy osztatlan tulajdonát képezné. Utóbbi esetben a részvényesek vagy azok hozzátartozói által a vállalatba befektetett, vagy a vállalatnak kölcsönadott tőkék, illetőleg az ezeknek a tőkéknek visszafizetésére a jelen rendelet kibocsátását kÖvetó'leg esetleg felvett kölcsönök, valamint az ezen tőkék, illetőleg kölcsönök után felszámított kamatokat az adóalapokból tehertételként csak abban az esetben szabad levonásba hozni, ha a kölcsönt nyújtó a vállalatba befektetett, illetőleg á vállalatnak kölcsönadott tőkét a jelen rendelet kibocsátását megelőzően beadott legutolsó jövedelem- és vagyonadó bevallásában bevallotta. (2.030/1932. M. E. sz. r. 8. §.). Uf. (1) Az ebben a pontban megállapított legkisebb (minimális) adótételt abban az esetben is elő kell írni. ha a vállalat terhére — nyereség hiányában — adóalapot megállapíta<ni nem lehet, (2) Abban az esetben, ha az adóévet megelőző üzleti év mérlegében kimutatott veszteség, vagy annak e<ív réqze a mérleget'megállapító közgyűlés határozata alianián. a saját tőke valamely részéből fedeztetik, a legkisebb adótétel k-iszámításánál a