Rendeletek tára, 1927
Rendeletek - 79. A m. kir. fölmívelésügyi miniszter 1927. évi 3.200. számú körrendelete, a legelők és rétek megfertőzésének meggátlásáról.
79. 3.200/1927. F. M. sz. 275 sokszorosan megtérülnek azáltal, hogy ily módon nagy területeket lehet használhatóvá tenni, és mivel az ilyen lecsapolt legelőterületeken nem fognak az állatok mételykórral fertőződm, nem lesz szükség arra, hogy az állatokat évről-évre nagy költséggel a mételykórból kigyógyíttassák. Mivel a törpe iszapcsiga nemcsak kiterjedten mocsaras vagy vízáradásos helyeken honos, hanem kitűnően tenyészik a különben száraz és magasabb fekvésű legelők vagy rétek olyan kisebb helyein is, ahol sekély vizű tócsák, talajvízkiszivárgások, víz-erek, lassú folyású patakok, vízlevezető árkok és medencék, állandóan nedves talajú útszéli árkok a megélhetésükre szükséges feltételeket biztosítják. Az ilyen veszélyes helyeket ki kell jelölni, és azoktól a legelő állatokat távol kell tartani. A sekélyebb tócsákat feltöltéssel lehet ártalmatlanná tenni, az egyéb veszélyes ilyen helyeket pedig, amennyiben lehet, elkerítéssel vagy körülárkolással kell hozzáférhetetlenné tenni. Az álló, vagy lassan folyó fertőzött vizeknek a használatból történt kizárása után a legelő állatok számára tiszta ivóvízről kell gondoskodni. Ott, ahol gyakran folyó, vagy mindjárt a partnál eléggé mély tóvíz nem áll rendelkezésre, a legelőn kútról kell gondoskodni, és az állatokat a kút mellé felszerelt vályúból kell itatni. ' . . A törpe iszapcsigák gyérítése lehetséges a csigák összegyűjtésével azok felismerésére betanított emberek által, továbbá a legelő illető helyeire kihajtott sertésekkel vagy libákkal és kacsákkal, mely utóbbiak a csigákat* a vízből is kihalásszák. Ezek az eljárások nehezebben végrehajthatók, és az eredményük bizonytalan, illetve nem tökéletes. A legelők és rétek mételymentesítésének egy másik módja, amely bármilyen talajviszonyok között használható, a veszélyes legelők £B a rétek fertőtlenítése a törpe iszapcsigák, és részben a mételylárvákat pusztító anyagokkal. Egészen csekély terjedelmű állóvizes helyek, víz-erek, útmenti és egyéb árkok veszedelmességét megszüntetni lehet úgy, hogy azokba bőségesen égetett meszet, chlórmeszet vagy marhasót szórnak, és az ily helyek vizét csak azután használják fel szükség, esetén állatok itatására, miután a beléje szórt anyagok a vízzel eltávoztak, vagy közömbösíttettek. A legelő vagy rét fertőtlenítése rézgáliccal a legalkalmasabbnak ígérkezik, minthogy a rézgálic pl. egy az ötszázezerre (egy rész rézgálic ötszázezer rész víz) vagy még ennél jóval nagyobb hígításban is elöli a törpe iszapcsigát. Ily módon aránylag kis rézgálicmennyiséggel nagy legelőterületeket, illetve kiterjedtebb állóvizeket is lehetne eredményesen fertőtleníteni. Az eljárás abban áll, hogy a legelőnek vagy a rétnek szárazon álló azokat a részeit, amelyek az illető év folyamán víz alatt voltak vagy lehettek, a 18*
