Rendeletek tára, 1927

Rendeletek - 221. A m. kir. belügyminiszter 1927. évi 42.200. számú körrendelete, az 1927 : V. törvénycikknek az önkormányzati testületek háztartás hatályosabb ellenőrzéséről szóló részének végrehajtásáról.

1550 221. 42.200/1927. B. M. sz. nek járandóságai, és a hasonló állású állami, vármegyei és más köztisztviselők illetményei között mutatkoznak. A törvény — célzatának megfelelően — nem szolgálhat alapul a városi tisztviselők járandóságainak felemelésére. Felhívom tehát a város közönségét, hogy közigazgatási tisztviselői és egyéb alkalmazottai illetményeinek a törvény rendelkezéseivel való összhangba hozatala céljából a jelenlegi illetményeket mielőbb tegye felülvizsgálás (revizió) tárgyává, és az új illetmények megállapítását a tisztviselők, a közszolgálat, az adófizető lakosság és a város háztartási egyensúlya érdekeinek beható mérlegelésével mielőbb teljesítse. A felülvizsgálásnak abból kell kiindulnia, htogy a törvény rendelkezése szerint a városok tisztviselői ugyanolyan fizetésben részesüljenek, mint amilyen fizetés az ugyanabba a fizetési osztályba tartozó állami tisztviselők részére mindenkor jár, továbbá hogy a városok egyéb alkalmazottai az állami hasonló egyéb alkalmazottakkal egyenlő fizetésben (havidíjban, havibérben stb.) részesüljenek. E fizetésen felül a pótilletmény engedélyezésének törvényes előfeltétele a város közigazgatási ügyeinek vagy üzemeinek bonyolult vagy felelősségteljes volta, miért is e körülmények valamelyikének tényleges fennforgása s ennek kellő kimutatása nélkül a város tisztviselői részére pótilletményt egyáltalában nem állapíthat meg ; az ennek ellenére történő megállapítás tehát kormányhatósági jóváhagyásra nem számíthat. Minthogy továbbá a törvény szerint a pótilletmény engedélyezésének általában határt szab még a város anyagi ereje is, ennélfogva nem engedélyezhet tisztviselőinek pótilletményt az a város, amelynél a szükséges fedezet csak új közszolgáltatások bevezetésével, vagy az eddigi közszolgáltatások mértékének felemelésével, avagy más kétségtelenül szükséges kiadási tételek végleges vagy időközi elhagyásával volna csak előteremthető. A pótilletmény mérvének meghatározására nézve nem kívánok a törvény által felállított határon belül a város önkormányzati rendelkezési jogának eleve korlátokat szabni. E részben a városok vagyoni viszonyai, közigazgatási feladataik, a kezelésük alatt levő üzemek és vállalatok száma, és forgalmuk nagysága az irányadó, ezek pedig országszerte nagyon eltérők. Megjegyzem azonban, hogy csupán az a körülmény, hogy némely városnak nagy vagyona, a kereseti és fogyasztási adókból és a forgalmi adórészesedésből nagy jövedelme van, nem szolgálhat alapul és okul a pótilletménynek magas százalékban való megállapítására ; ezeket az adókat ugyanis az állam elsősorban a pótadóteher csökkentésére és városfejlesztési célokra engedte át. Irányadóul megjegyzem, hogy amennyiben a város pótilletményt állapít meg, azt nem az egyes tisztviselők személyéhez, hanem a tisztviselői álláshoz kötötten kell megállapítania.