Rendeletek tára, 1927

Rendeletek - 186. A m. kir. pénzügyminiszter 1927. évi 20.000. számú rendelete, a házadóról szóló hivatalos összeállítás végrehajtásáról.

123« 186. 20.000/1927-1 P.^Ü._ M. sz« vagyis négy évnegyedre eső összege. Ha a bér nem évnegyedenkint fizetendő, adóalapul az adóévet megelőző november hónapra ttíO nyers házbérjövedelemnek tizenkét hónapra átszámított ösz«zegét kell venni. Ut. (1) Adóalapul az a bérösszeg szolgál, amelyet a bérlő jogszabály, bírói megállapítás vagy bérleti szerződés alapján fizetni tartozik. Ha a bérlő a novemberi bérévnegyedben ennél a bérnél tényleg kevesebbet fizetett volna, és a házbirtokos az ennek megfelelő évi bért vallja be, úgy feltéve, hogy a jelen §. (2) bekezdésében említett eset nem forog fenn, a kisebb bér veendő adóalapul, ha a házbirtokos hitelt érdemlő módon bebizonyítja, hogy a bérlő kedvezőtlen gazdasági helyzete miatt a bért a bevallásnak megfelelően tartósan leszállította, és a bérlő az elengedett bérkülönbözet fejében semmiféle ellenszolgáltatást nem teljesített, és teljesíteni nem is tartozik. (2) Olyan helyeken, ahol nem évnegyedek szerint, hanem, évenkint egyszerre, vagy félévenkint fizetik a házbért, az adóévet megelőző évre járó bér, illetőleg a második félévre járó bérnek a kétszerese szolgál adóalapul. (3) A házadó alapjának megállapítása szempontjából a házak két csoportba sorozandók : 1. vagy olyanok, amelyeket a házbirtokos maga használ, 2. vagy olyanok, amelyeket a házbirtokos bérbeadás útján hasznosít. (4) A házak kétféle jellegének megfelelően a házadóalap megállapítása természetszerűen másként történik az egyik csoportba tartozó épületeknél, és másként a másik csoportba tartozóknál. A bérbe nem adott házaknál az adóalapot csak becslés útján lehet megállapítani, míg a többinél azt kell kinyomozni, hogy az épület (épületrész) tényleg milyen bevételt hozott a házbirtokosnak. (5) Az olyan épületnél (épületrésznél), amely a házbirtokos saját használatára van rendelve, és nem az a célja, hogy abból a házbirtokos bevételre tegyen szert, az adókötelezettség és az adó mértéke szempontjából rendszerint közömbös az, hogy a házbirtokos az illető épületet tényleg használja-e, és hogy milyen módon használja. A bérbeadás útján való hasznosításra szánt épület (épületrész) azonban rendszerint csak akkor és oly mértékben esik adó alá, amikor s amily mértékben tényleg bevételt, bérjövedelmet hoz. (6) Az olyan épület (épületrész), amefyet a házbirtokos bárkinek és bármi okból ingyen bocsát rendelkezésre, ugyan-