Rendeletek tára, 1924

Rendeletek - 151. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1924. évi 62.000. számú rendelete, a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló 1924 : IX. t.-c. életbeléptetéséről és végrehajtásáról.

151. 62.000/1924. F. M. sz. 615 A tulajdonos a párlási célra szolgáló szeszezett borról állandó részletes nyilvántartást (kinek, mikor, hová, milyen és mennyi pár­lási célra szolgáló bor küldetett el), a tároló pince vagy raktár felelős vezetője, illetőleg tulajdonosa pedig anyagbevételi és kiadási jegy­zéket (mikor, honnan, kitől, milyen hordókban, mennyi párlási célra szolgáló bor érkezett vagy kinek adatott ki) köteles vezetni. .21. §. Borkezelésnél tiltott anyagok. A törvény 7. §-a szerint a T. 2., 3., 5. és 6. §-a értelmében megengedett anyagokon kívül bármely más anyagot a musthoz vagy borhoz hozzáadni, vagy kezelésükhöz használni, habár a törvény 7. §-ában nincs is felso­rolva, tilos. A törvény e szakasza csak példaképen sorolja fel a tiltott anyagokat. 22. §. Forgalombahozatal. Bor, must, csemegebor, aszúbor, pezsgő, habzóbor, törkölybor, borpárlat és gyümölcsbor néven csakis a törvényben megállapított kellékeknek megfelelő és egész­séges állapotban levő italt szabad forgalomba hozni (T. 8. §-a). A forgalombahozatal alatt nemcsak az árú eladását, hanem vissz­teherrel vagy e nélkül történő bármely elidegenítését, továbbá az erre irányuló hirdetést, ajánlást vagy más kínálatot, vagy min­dezek közvetítését is érteni kell (T. 15. §-a). 23. §. A borok elnevezése és megjelölése. A törvény 9. §-a szerint bort vagy mustot csak arra a borvidékre, helységre, bor­termő helyre, oly szőlőfajtára, borminőségre s annak a termelőnek nevére vagy pincéjére utaló elnevezéssel és megjelöléssel szabad forgalomba hozni, amely a bor (vagy must) valóságos származá­sának, jellegének és előállítási módjának megfelel. A törvény ezen rendelkezései szerint senki sem köteles a bort sem a borvidék vagy termelési hely, sem a szőlőfajta, sem a termelő megnevezésével hozni forgalomba, hanem egyszerűen általános elnevezéseket használhat, mint például fehérbor, asztali bor, pecsenyebor, vörösbor stb., ha .azonban a bor származását fel akarja tüntetni, akkor csakis olyan elnevezést használhat, amely tényleg megfelel a bor származásának. Ez esetben tehát csak annak a borvidéknek vagy bortermő helynek (hegynek) a nevét használhatja, ahol a bor valósággal termett, s ha szőlőfajta szerint akarja a bort elnevezni (például Furmint, Bakator, Leányka stb.), akkor csak a szerint a szőlőfajta szerint nevezheti a bort, amely­ből az tényleg szüreteltetett. 24. §. Házasított borok elnevezése és megjelölése. Az ugyanazon borvidéken termett borokból házasított borokat az illető bor­vidékről elnevezni szabad, azonban valamely szőlőfajtáról (jellegzetes borfajtáról) csak abban az esetben, ha a házasított borok min­degyike ugyanolyan fajtájú szőlőből származik. Különböző borvidékeken termett borokkal (vagy mustokkal) házasitott borok (vagy mustok) csupán általános elnevezéssel (pl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom