Rendeletek tára, 1924
Rendeletek - 137. A m. kir. belügyminiszter 1924. évi 117.618. számú körrendelete, a rendőri büntető eljárásban a büntető parancs kibocsátásának szabályozásáról.
137. 117.618/1924. B. M. sz. 527 137. A m. kir. belügyminiszter 1924. évi 117.618. számú körrendelete, a rendőri büntető eljárásban a büntető parancs kibocsátásának szabályozásáról. Tudomásomra jutott, hogy egyes rendőri büntető bíróságok azt a gyakorlatot folytatják, hogy olyan esetekben is bocsátanak ki büntető parancsot, amely esetekben a kihágás minősítésére alapul vett jogszabály nemcsak pénzbüntetés, hanem elzárásbüntetés kiszabását is előírja. Ez a gyakorlat még az 1879 : XL. t.-c. 21. §-ának alkalmazásával sem helyes. A büntető parancsra vonatkozó összes jogszabályok a rendőri büntető eljárás egységes szabályozásáról szóló 65.000/1809. B. M. számú körrendelet 1 ) (Rbsz.) harmadik fejezetével felölelt 62—71. §-aiban foglaltatnak, amelyektől semmiféle eltérésnek helye nincs. A Rbsz. 62. §-a szerint,az e szakaszban foglalt egyéb megszorításokkal, az elsőfojm rendőri büntető bíró csak akkor bocsáthat ki büntető parancsot, ha a kihágás miatt csak pénzbüntetés kiszabásának van helye. E rendelkezés már magában véve kizárja azt, hogy büntető parancs kibocsátható legyen olyan esetben is, ha a kihágás minősítésére alapul vett jogszabály elzárásbüntetés kiszabását írja elő. A Rbsz. 62. §-ának értelme szerint e szakasz csakis az alkalmazandó jogszabály büntető szankciójában előírt büntetési nemre (a pénzbüntetésre) utalhatott. Ami a büntető parancsban az 1879 : XL. t.-c. 21. §-ára való szokásos hivatkozást illeti, ez azért sem állhat meg, mert e törvényszakaszt csakis rendes contradictorius eljárás eredményeképen, vagyis a Rbsz. 153. §. rendelkezéseinek megfelelően lefolytatott tárgyalás után hozott ítéletben lehet alkalmazni, s alkalmazásának okait ki kell fejteni. Erre mutat a Rbsz. 157. §-ának ama rendelkezése, hogy az ítélet indokolásában kell kiemelni, vagyis tüzetesen meg kell okolni azt, hogy az 1879 : XL. t.-c. 21. §-ának alkalmazására, vagyis arra, hogy az előírt elzárásbüntetés helyett az alacsonyabb büntetési nem : a pénzbüntetés alkalmazására, mily túlnyomó enyhítő körülmények szolgáltak ? Azt pedig, hogy forognak-e fenn túlnyomó enyhítő körülmények, az eljáró rendőri büntető bíróság csakis a tárgyalás folyama alatt, vagyis akkor mérlegelheti, amikor a védelem azokat már előadta. Világos tehát, hogy ily ügyekben a tárgyalást meg kell tartani. Már pedig a büntető parancs kibocsátását nem előzheti meg tárgyalás, s annak indokoló része nincs. Ezt igazolja a Rbsz.-nak a büntető parancs J ) Lásd: Magy, Rend. Tára, 1909. évf., 1719. o.
