Rendeletek tára, 1924
Rendeletek - 84. A m. kir. belügyminiszter 1924. évi 39.550. számú rendelete, a menekült vármegyei nyugdíjasok (kegydíjasok, özvegyek és árvák) ellátási díjainak a belügyi tárca terhére utalványozásáról.
384 84. 39.550/1924. B. M. sz. 84. A m. kir. belügyminiszter 1924. évi 39.550. számú rendelete, a menekült vármegyei nyugdíjasok (kegydíjasok, özvegyek és árvák) ellátási dijainak a belügyi tárca terhére utalványozásáról. Az 1918. évi december hó 10-én, 155.286. B. M. számú körrendelettel 1 ) felhatalmazást nyertek a vármegyei alispánok, hogy Magyarországtól elszakított területről magyar közigazgatás alatt álló területre menekült vármegyei nyugdíjasok (kegydíjasok, özvegyek és árvák) ellátását a belügyi tárca által megtérítendő előlegként utalványozhassák. Az ilyen címen kifizetett összegeket a belügyi tárca a vármegyéknek részben már megtérítette, a még megtérítetlenül maradt összegek a vármegyei háztartási és tiszti nyugdíjalapok rendezése tárgyában 1924. évi január hó 11-én 4.600. sz. alatt kibocsátott körrendeletem értelmében felterjesztendő kimutatások alapján fognak az előlegező alapoknak megtéríttetni. A vármegyei háztartási és tiszti nyugdíjalapoknak folyamatba tett rendezése szükségessé teszi azt, hogy a menekült vármegyei nyugdíjasok (kegydíjasok, özvegyek és árvák) ellátásai az alapok terhéről átvétessenek, illetőleg az ellátási díjak közvetlenül a belügyi tárca terhére utalványoztassanak. Célom általában az, hogy a vármegye terhén kizárólag csak olyan volt vármegyei alkalmazottak (özvegyek és árvák) ellátása maradjon, akik ellátásukat az ezidőszerint is magyar közigazgatás alatt álló területen teljesített szolgálattal érdemelték ki. Ehhez képest azok a nyugdíjasok (kegydíjasok, özvegyek és árvák), akik valamely csonka-vármegye volt központjában vagy a székhelyétől megfosztott járásban — általában a csonka-vármegyének idegen uralom alá jutott területén — teljesített szolgálat után érdemelték ki nyugellátásukat, a menekültekkel egyenlő elbírálás alá esnek még abban az esetben is, ha lakóhelyük már az elszakítás előtt is magyar közigazgatás alatt álló területen volt, s így tulajdonképen menekülni nem voltak kénytelenek. Ezeknek a nyugellátása is az állam terhére esik. A végből, hogy a szóbanlevő nyugellátásokat közvetlenül a belügyi tárca terhére utalványozhassam, elrendelem, hogy a menekült, vagy a menekültekkel egy tekintet alá eső vármegyei nyugdíjasokról (kegy díj ásókról, özvegyekről és szülőtlen árvákról) a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséggel (számvevőségi kirendeltséggel) az ide mellékelt minta szerint kimutatást készíttessen. Minden egyes nyugdíjasról, kegydíjasról, özvegyről és szülőtlen árváról külön-külön kimutatást kell készíteni. A kimutatások alapján fogom az ellátási összegeket 1924. évi x ) Lásd: Magy. Rend. Tára, 1918. évf., 2434. o.
