Rendeletek tára, 1923
Rendeletek - 63. A m. kir. minisztérium 1923. évi 8.700. M. E. számú rendelete, az italmérési engedélyilletékeknek és szeszesital-forgalmi illetékeknek a községek (városok) részére való átengedéséről, az illetéktételeknek felemeléséről és a szóbanforgó illetékek kivetésének, beszedésének és könyvelésének újabb szabályozásáról.
354 63. 8.700/1923. M. E. sz. meghatározott legkisebb mérvei (illetékminimumok) azoknak 200-szorosára emeltetnek fel. E szerint tehát pl. a korlátlan kimérésre szóló engedélyek után megállapítandó illetéknek minden 500 lélek után : Budapest székesfőváros területén legalább 200.000, az idézett t.-c. 22. §-ának 3. c) pontja alá eső legkisebb községek területén pedig legalább 24.000 koronát kell kitennie. 5. Engedély nélkül való kimérés vagy kismértékbeni elárúsítás esetén a megrövidített engedélyilletéket az idézett t.-c. és V. V. 33. §-ában előírt módon, de a fenti 2. pontban meghatározott felemelt mérvben kell megállapítani. 6. Ha a szeszes italok nagyban való eladását vagy eladása aelk közvetítését engedély, illetőleg az idézett t.-c. 1. §-ában előírt nőzetes bejelentés nélkül iparszerűleg űzik, a megrövidített engedélyilleték, illetőleg szeszesital-forgalmi illeték a forgalomba hozott italmennyiség után a legnagyobb (évi 50.000 hektoliteren felüli) forgalmú üzletekre nézve előírt s a fenti 3. pont szerint felemelt tételek alkalmazásával járó összegben, de legalább is 100.000 koronában, abban az esetben pedig, ha a forgalomba hozott ital mennyisége meg nem állapítható, minden megkezdett negyedévre 100.000 koronában szabandó ki. Ha a forgalomba hozott ital mennyisége alapján az előző bekezdés értelmében kiszabandó megrövidített illeték összege az 1,000.000 koronát meghaladná, ebben az esetben az illetéket a V. V. 21. §-ának IV. pontjában szabályozott előkészítési tárgyalás és egyéb eljárás útján kell megállapítani. 7. Az italmérési (elárúsítási) engedélyek nyilvántartása és a kivetett italmérési engedélyilletékek és szeszes ital forgalmi illetékek előírása, beszedése és könyvelése körül felmerülő mindazokat a teendőket, amelyeket eddig a V. V. 12., 16. és 24. §-ai értelmében a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek és állampénztárak láttak el, az alább előadottaknak megfelelően a községi elöljáróságok (községi adóhivatalok) és városi adóhivatalok végzik. 8. A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség által eddig vezetett italmérési anyakönyvet a V. V. 12. §-ában előírt módon a községek (városok) vezetik az 50. rakt. sz. Nagy Fogalmi (fizetéses) „Anyakönyv a községek (városok) részére" jelzésű nyomtatványon. A községeket (városokat) ezekkel a nyomtatványokkal az előállítási költségek megtérítése ellenében az állampénztárak látják el. Az állampénztárak ezeket a nyomtatványokat a m. kir. állami nyomdánál a fizetéses nyomtatványokra vonatkozó szabályok szerint rendelik meg és e szerint kezelik. A községek (városok) az anyakönyvnek az 1924. évi január hó 1-i állapotnak megfelelő adatait közvetlenül az illetékes m. kir. pénzügyőri szakaszoktól szerzik be, s az anyakönyvet ezen adatoknak a felhasználásával állítják össze. A községek (városok) a z
