Rendeletek tára, 1922
Rendeletek - 112. A m. kir. pénzügyminiszter 1922. évi 33.287. számú rendelete, az 1922 : VI. törvénycikknek a közigazgatási beadványok illetékét felemelő 9., 10. és 11. §-ainak végrehajtásáról.
100 112. 33.287/1922. P. Ü. M. sz. pontból nem kell bejelenteni, vagy ha az egyéb szempontból megteendő értékbejelentés más pénznemben történik. Értékbejelentés hiányában az engedélyező hatóság becslés útján állapithatja meg a beadványi illeték alapjául szolgáló értéket. Erre az értékmegállapitásra azonban a hatóság nem köteles és az érdemi tárgyalást mindaddig megtagadhatja, amíg a folyamodó szabályszerű értékbejelentést nem tesz. Aki azoknak az árúknak értéket, amelyekre a be- vagy átviteli engedélyt kéri, tudatosan helytelenül jelenti be, jövedéki kihágást követ el. (T. 10. §. 1. pont). AT. 10. §-ának 2. pontja a tánvcigalmak, hangversenyek, mutatványok, nyilvános helyen tartott előadások stb. megengedése iránt benyújtott azokra a beadványokra vonatkozóan, amelyeknél eddig az 1875: XXV. t.-c. 7. §-ában meghatározott — (1920. évi október 1. óta ötszörös összeggel számitandó) — tételek szerint kellett az illetéket leróni (ül. díjj. 13. tét. IV. 4.), külön állapítja meg az illetéktételeket. Az általános szabályból (T. 9. §.) ugyanis az következnék, hogy 1922. évi március 1-től kezdve az 1875 : XXV. t.-c. 7. §-ában meghatározott tételek húszszoros összegét kellene alkalmazni. Ehelyett azonban a T. 10. §. 2, pontjában foglalt kivételes szabály alapján az ott külön megállapított mérték az irányadó. Tehát a belépődíjak nag3 r sága szerint 50—600 korona a beadványi illeték tétele. A T. 10. §. 2. pontja alapján járó beadványi illeték alól a művelődés előmozdítására szolgáló vállalatok mentesek. Az illetékmentesség kérdésében elsőfokon az előadás' stb. engedélytadó hatóság székhelye szerint illetékes pénzügyigazgatóság (Budapesten a székesfővásori pénzügyi gazgatóság), második és végső fokon pedig a pénzügyminiszter határoz. A mentesség iránt támasztott igény érdemben csak akkor tárgyalható, ha igazolva van, hogy a ni. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter elismeri, hogy a vállalat a művelődés előmozdítására szolgál. Azoknak a körülményeknek változásával, amelyeken az illetékmentesség megállapítása alapult, a mentesség kérdése újabb elbírálás alá esik. Egységes gyakorlat kialakulása céljából meghagyom a pénzügyigazgatóságoknak, hogy amennyiben a mentesség kérdésében való határozás iránt bármilyen kételyük van, kérjenek előzetes utasítást a pénzügyminisztériumtól.
