Rendeletek tára, 1922

Rendeletek - 50. A m. kir. belügyminiszter 1922. évi 38.061. számú körrendelete, a gyülekezési jog szabályozásáról szóló 6.000/1922. B. M. sz. rendelet módositásáról. - 51. A m. kir. belügyminiszter 1922. évi 23.197. számú körrendelete, a háborúban eltüntek holtnak nyilvánitása esetében a gyámhatóság által követendő eljárásról.

51. 23.197/1922. B. M. sz. 227 vagyontalan hadiözvegy is fel van mentve a szegényjogon perlekedőkre vonatkozó jogszabályok, nevezetesen az 1911:1. t.-c. 113. §-ának 4. pontja értelmében a szóban levő eljárási költség fizetése alól és ezeket az államkincstár, t. i. a biróság irodaátalánya előlegezi. Hogy ügyvédi tiszteletdíjat mennyiben számithat fel az árvaszéki ügyész, erről a 128.000/1902. B. M. számú rendelettel az árvaszékek részére kiadott gyámügyi ügyviteli szabályzat 92. §-ának B) 1. pontja (1902. évi R. T. 1543. 1.) úgy rendelkezik, hogy ha az ügyészt az árvaszék egyes kiskorúak vagy gondokoltak érdekében bizza meg, perenkivüli eljárásban csak készkiadás és ha nem székhelyén járt el, napidíj és útiköltség illeti, rendkívüli esetekben azonban, ha az ügy bonyolultabb volt s elintézése nagyobb munkával járt s ha ezt a kiskorú vagy a gondnokolt jövedelme fedezi, az árvaszék az ügyész részére mérsékelt munkadíjat is állapit hat meg. Ez a szabályzat azonban csak akkor irányadó, ha az árva-r széki ügyész á holtnak nyilvánítást kiskorú vagy gondnokolt .személy érdekében és pedig az árvaszék utasítására kéri. Ha ellenben az árvaszéki ügyész a holtnak nyilvánítás kérésére megbízását — mint magánügyködésre jogosított ügyvéd — közvetlenül az özvegytől kapja és nem az árvaszék utasítására jár el, jogában áll ugyan a megbízó féltől méltányos díjat követelni, de amennyiben a féllel a díjak tekintetében meg nem egyezett, a félnek is jogában áll a polgári perrendtartásrál szóló 1911 :

1. t.-c. életbeléptetéséről szóló 1912 : LIV. t.-c. 18. §-ának 2. bekezdése értelmében az ügyvéd felmerült díjának és költségének megállapítását az ügyben eljáró bíróságtól kérni. Minthogy konkrét panaszokból arról szereztem tudomást, hogy némely árvaszéki ügyész a holtnak nyilvánítási ügyekben olyan esetekben jis magán megbízás alapján jár el, amikor őt az árvaszék a holtnak nyilvánítási eljárás folyamatba tételére hivatalból is utasíthatná, a végből, hogy a kiskorúak az eljárás költségeitől megkíméltessenek, kívánatosnak tartom, hogy az Árvaszék a 28.000/1919. I. M. sz. rendelet 2. §-ában biztosított azzal a jogával, hogy az árvaszéki ügyészt a holtnak nyilvánítás kérésére utasíthatja, gyakrabban éljen és ezzel vegye elejét annak, hogy az árvaszéki ügyész olyan ügyekben, amelyek hivatalból is folyamatba tehetők, magán megbízások alapján járjon el. Budapesten 1922. évi április hó 1-én. A miniszter helyett: Dr. Ladik s. k. államtitkár. 15*